reggeli után/after breakfast

Janda Anna

laan.laan@gmail.com (laan) — Sun, 16 Aug 2009 06:31:00 +0000

"Nem a klozett ült rá a képzeletre.
Egyszer velem is megtörtént ugyanez.
Jól emlékszem az esetre: egy öregasszonyt összetévesztettem egy vermonti pisztrángpatakkal, és persze kénytelen voltam bocsánatot kérni.
Elnézést - mondtam - Azt hittem, hogy ön egy pisztrángpatak.
Tévedett - felelte az öregasszony."
(Richard Brautigan: Pisztrángfogás Amerikában)

(biophoto: Hajdrák Tímea)

" Not the loo sat on the fantasy.Once it happened the same with me.I remember the case well: I took an old woman for a trout stream of Vermont and of course I had to apologise.Sorry - I said - I thought that you are a trout stream.You are wrong - answered the old woman."

(Richard Brautigan: Trout Fishing in America)

tovább / more

Kovács Krisztián

laan.laan@gmail.com (laan) — Fri, 13 Feb 2009 16:53:00 +0000

Szépjónapot kívánok, kedves három királyok! Legalább nektek legyen az. Engem szétzabál a kolera, a rohadás pusztítja a lelkem, megállt a szívem, színem sincs már, a testhőmérsékletem 21 fok, szobahőmérséklet. Na jó, válság van, csak 19. Jó, bevallom, elromlott a fűtés, csak 16. Mondjuk, ami színes, színes, de ami nem, az nem fekete-fehér. De szürke, az a fajta, ami, mint egy hidraulikus prés, nyomja az ember mellét, szorítja ki a szuszt a tüdőből, össze a szívet papírzsebkendőnyi puha galacsinná, áhh… Kurva kifejezőerő, bazmeg. Honnan van ennek ennyi? Kíméletlenek ezek a képek. Kíméletlenek. Büntetést érdemelne, aki csinálta őket. Hogy milyet, nem tudom, mert már bünteti magát is, persze velünk együtt, nehogy mi kimaradjunk a jó világból. Az ő jó világából. Ahol a stüszi vadász haptákban áll élete végéig, ki tudja, mióta áll már így, de most inkább hatvan és hetven közt van, háta mögött mintha fény is lenne a képen, de mi a franc van, a fényhez valahogy más asszociácók kötődnek a kommersz kis agyamban, hol vannak azok most? Világosnak látszik a kép, mégis sötét, még ez is. Miért? Hogy a többi milyen? Sötét hát, még sötétebb, azzal kezdtem, kolera, rohadalom, depresszió, szörnyetegrettenet, az a kis szöszi, még szexi is lehet a leejtett spagettipánttal szóval a nő azzal az izével a szájában, a nyelve kitépve, vagy egy farok bekapva-megnyúzva-leharapva, vagy a kettő közt bármi és közben engem néz, engem!, hogy belémfagy a vér, pedig én nem csináltam semmit, csak őt nézem, nem is, csak a képét, mégis én érzem bűnösnek magam. Mi van itt?
-elmoro-

Have a good day, dear three kings! At least you have one. I've been decayed by cholera, rot is destroying my spirit, my heart stopped, I am quite uncoloured, my body temperature is 21 degrees C... room temperature. Alright, there is a crisis, it's only 19 degrees. OK, I admit that also the heating is out of order, so it is only 16. Well, say, which is colourful that is colourful, but which isn't such that is not black and white. But it's grey. A sort, which, like a hydraulic ram, presses the chest, squeezes the breath out of the lungs, presses the heart to a soft paper-tissue-size pellet, ahhh... What a fucking expressive power! How could he have so much? Harsh pictures are these. Harsh ones. He, who created them, should be punished. I wonder what kind of punishment he deserves, since he already punishes himself, as well as us, lest we will be left out of this fun. Of his fun. Where the hunter stands at attention till his life will end, and who knows how long he has been standing this way, but now he is between 60 and 70, and also as if there was some light behind him in the picture, but what the hell is it... in my ordenary mind I have other associations to light, where are they now? Furthermore, the picture seems light, but it is still dark. Why? And what are the others like? Well, dark... or even darker, I started with cholera, decay, depression, terrible atrocity, that little blonde could be sexy with that slipped-off spaghetti-string, well, that woman with that sort of something in her mouth, which is her tongue torn out or a dick snapped-skinned-bitten off, or anything between these two, and she is watching me... me! the blood is running cold in me, although I haven't done anything, just was looking at her, yet, I feel myself guilty. What the hell is going here?!
- elmoro -

Translated by: Judit Nyíri

tovább / more

Dóka Béla

laan.laan@gmail.com (laan) — Sun, 11 Jan 2009 17:42:00 +0000

kurva egy világ ez, béla, ahol vagy. vagy amit mutatsz. vagy ahová bedobsz engem. tombol a vak test kultúra. a kulturálódó testek körül és közt meg rohad, elenyészik minden, elhasznált, értéktelennek látszik, még a szagát is érzem, áporodott, fanyar, a kultúra termelődésének szaga. itt mindenki a test kultúrájára figyel, mintha az lenne a boldogság záloga, ami kint van, üssön, bármi áron, a gyerektestű-öregfejű nő veszettül kapaszkodik, hogy meglássa a tükörkép illúziójában azt a testet, ami párja a csokibabák pazar pompájának. szóval mind másnak akar látszani, a hülye bajnoknak, az aszottkicsi szépnek, a kamaszfiúlány – akit kint, a színes reklámok tökéletesen szép nemkultúrvilágában irtanának, mint a lábgombát és itt végre szeretheti magát - nőnek, a felfújt hólyag kurvaerősnek, a csajok a sorban bombázónak.közben mindben ott a kuporgó lélek, emberek, torzulnak folyton, mert nem tudnak ellenállni a külvilág zavaros és érthetetlen hazugságterrorjának, kell valami kapaszkodó, kell valami, ami fontos, ami felértékel engem, amitől láthatom a méltóságot a szememben, amiért szerethetem magam. ha nincs más, legyen a test. te béla, tudod te, hogy mi is így vagyunk ezzel, te, meg én? csak mi asztráltestet használunk, a képeinket. azokba rejtjük magunkat, azokba kapaszkodunk. aztán kilépek a szalonból és valami szép van a kezemben. az ernyőn viszem magammal a kamaszfiúlány szépséges arcát. mondjuk.

- elmoro -

it's a screwed up world where you are, béla. or where you throw me into. the blind cult of body is unleashed. around and among all these cultivated bodies all is rotting, there is decay everywhere, everything looks used up, worthless, I can even smell it, it's damp and sour: the odour of procreating culture. everyone focuses on the culture of the body here, as if the appearance were the token of happiness, it should be a blast at any price, the woman with a child's body and a hag's head desperately strives to see the body that might match the shimmering splendor of the chocolate dolls in the illusion of her reflection. each of them wants to look like someone else: the geek like a champ, the shriveled beautiful, the adolescent androgyn (who would be exterminated like fungus in the non-cultivated, perfectly beautiful outside world of colourful advertisements, but who can at last love herself over here) like a woman, the nitwit bloke fucking strong, the gals in the row like hot babes. in the meantime, they all contain a crouching little soul, they are human, constantly contorted because they can't resist the confusing and unintelligible terror of lies from the outer world, they need something to hold onto, something is needed that is important, that gives me value, that makes me see the dignity in my own eyes, that makes me able to love myself. if there is nothing else, let it be the body. hey béla, do you know that we are just the same, you and I? only that we are using our astral bodies, our pictures. we hide ourselves within and hold onto them. then I step out of the drawing room and I have something nice-looking in my hands. I am carrying the beautiful face of the adolescent androgyn on the umbrella. for instance.

- elmoro -

Translated by András Jókúti

tovább / more

Vágó Csaba

laan.laan@gmail.com (laan) — Sat, 09 Aug 2008 05:35:00 +0000

1981. Az év amikor először vettem levegőt ezen a világon. Talán egy másikon költő lennék, de itt fotózni kezdtem.
Fotózni nekem annyi, mint megmutatni a világnak a fejemben lévő képeket. Az évek rámutattak, hogy sosem elég 1 masina. Mindig kell valami új és érdekes. Állandóan keresem a még számomra ismeretlen technikákat. Persze nem csak kísérletezem. Mert a móka mellé szükség van egy kis szórakozásra is!

1981 is the year when I first took breath in this world. In a different one I may have been a poet, but in this one I started to photograph.

For me, photography is to show the images, being in my mind, to the world. During the years it has turned out that one camera is never enough. I always need something new and interesting. I'am continuously seeking for techniques which are new even to me. But I don't make only experiments. Since apart from the fun I also need some entertainment!

tovább / more

Lévai Katalin

laan.laan@gmail.com (laan) — Sat, 05 Jul 2008 06:20:00 +0000

1981. március 29-én jöttem világra Komáromban. Dekoratőr, grafikus vagyok.
A fotográfia gyermekkorom óta vonzott, mélyebben 2005 óta ismerkedem vele.
A filmes technikák foglalják le figyelmemet, közülük is leginkább a polaroid, amellyel időről időre függőségbe esem, illetve a négyzetbe zárt formák, színek, sőt manapság néha már színtelenségek is...
Kedvesek a szívemnek a szubjektív szépségek, keresem a formákat, színeket, összefüggéseket és összefüggéstelenségeket. Távol áll tőlem, hogy a képembe valamilyen komoly mondanivalót ültessek, a gondolatnál, az értelemnél, érthetőségnél fontosabb fogalmak számomra a megérzések és az érzések, a vizuális viszonyok. Amit feltárok, nem csak magamból tárom fel: szeretem, ha a fotógép is közreműködik a végeredmény létrehozásában.

Azt hiszem jó az úgy, ha mindenki elindul egy úton, aztán lehet, hogy találkozunk, de az is megeshet, hogy nem.

I arrived to this world on March 29th, 1981. I'm a decorateur and a graphic artist. I've been attracted by photography since my childhood, and I've got acquainted with it more deeply since 2005.
I'm mostly interested in the film techniques – first of all the Polaroid, which I've been addicted to from time to time –, and also squared forms, colours, as well as recently also colourlessness...
Subjective beauties touch my heart, I'm searching for shapes, colours, coherent and incoherent elements. It's not my nature to include serious message in my pictures; intuition, emotions, visual relations are more important for me than thoughts, sense or lucidity. What I uncover, don't unveil it only from myself: I like it when the "photo-machine" does take a part in the creation of the final work.

I think that it's a good thing if everyone depart on their particular ways, and then our ways will happen to cross each other, or maybe they won't.
tovább / more

Varga Tamás

laan.laan@gmail.com (laan) — Sat, 12 Apr 2008 05:12:00 +0000

"Szóval a régi csatakiáltás: barátságos arcot. Barátságos arcot kell vágnom az életre, a világra, mindenre, ami körülöttem van." Kosztolányi Dezső

Nos igyekszem, de kell a segítség. Így hát fotókkal szállok ki az ágyból és velük is fekszem, majd róluk álmodom...a képek a mindenem...

"As the old war-cry says: Cheese! I need to keep smiling on life, the world, anything around me." - Dezső Kosztolányi

Well, I endeavour to do this but I need assistance. Therefore I get out of bed with photos and go to bed with photos, and then they also appear in my dreams... they mean everything to me...

tovább / more

Altnőder Emese

laan.laan@gmail.com (laan) — Tue, 11 Mar 2008 17:28:00 +0000

Emese öreg gyermek.
Mindaz, amit alkotásainak mondhat, valami mély ösztön szüleménye. Talán örökség, ami az örökkévalóságba taszítja képeit. Játékosan fogalmaz, lendületből örökíti meg szubjektív világát. Nem tervez, hanem jelen van: él, átél, sír, örül - de kemény és eredeti. Képeibe átfoghatatlan káoszokat sűrít, s egyszeriben letisztítja és átértelmezi a világot.
Öröksége az öreg ösztön, örömmel örökít örökkévalósággá, megőrizni érdemes őrültségeket. Őse az összes ölelésnek, az összes öldöklésnek: ölén ördögi ősrobbanást hordozEmese álma könnyű képjáték egy modern legendához.
- Fehér Vera -

Emese is an old child.
Everything she creates is the offspring of some deep instinct. Maybe a heirloom that pushes her images into eternity. Her way of expression is playful, reflecting her own world in momentum. She does not plan, she is present: she lives, lives through, cries, rejoices - remaining hard and original. She compresses inperceivable chaoses into her images, at the same time cleaning and re-interpreting the world.
She inherited inmeasurable instincts, infiltrating invaluable insanities into infinity. Incorporates all embraces and massacres. carries ancient explosions in her loins.
Emese's dreams are light games for modern legends.
-Vera Fehér-

tovább / more

Sztankó Demeter (Станько Дмитро)

laan.laan@gmail.com (laan) — Sun, 23 Sep 2007 09:18:00 +0000

Szeretek játszani. Szeretek elővenni egy pillanatot a káoszból, és a saját világomba emelni , saját összefüggéseket kitalálni. Szeretem megfordítani az időt, az ok-okozati kapcsolatokat, áthelyezni a súlypontokat. Szeretem összekapcsolni az olyan dolgokat, amelyek esetleg nem is sejtenek egymás létezéséről, és szeretem rávetíteni az árnyékomat.

Ebben a kegyetlen valóságban az ilyen törékeny univerzumok csak pillanatokig élnek, amíg össze nem omlanak. De ez a pillanat elég ahhoz, hogy meglássam őket az objektíven keresztül. Ezért barátom a fotógép. A valóságot pedig azoknak találtak ki, akiknek nincs fantáziájuk.

(biophoto: Fehér Vera)

I like to play. I like to bring out a moment from the chaos and transfer it to my own world, to figure out my own contexts. I like to reverse the time, the cause and effect relations, and to lay the emphasis on different points. I like to relate things, which don't presume one anothers' existence, and I like to cast my shadow on them.
In this cruel reality, these fragile universes exist only for moments until they collapse. But these moments are enough for me to glimpse them through the viewfinder. In addition, my camera is also my friend. The reality was invented for those who don't have fantasy.

tovább / more

Galán Géza

laan.laan@gmail.com (laan) — Thu, 12 Apr 2007 13:07:00 +0000

"fuck history, make photos!" /ismeretlen kispesti költő/

21éve Pozsonyban megszülettem...(kimaradt rész...)...megörököltem a nikont édes jó atyámtól...(rész kimaradt............+/!((=)

most itt.

"fuck history, make photos!" /by an unknown poet from Kispest/

I was born in Pozsony 21 years ago... (missing section...)... inherited the nikon from my well-beloved father... (missing section...........+/!((=)

now being here.

tovább / more

Góczán Szilvia Letícia

laan.laan@gmail.com (laan) — Sun, 01 Apr 2007 15:02:00 +0000

"Tegnap nem esett.
Ha nem ma veszed észre,
örültél volna."
- Terebess Gábor -

Olyan kisgyerek voltam, aki elhitte a szüleinek, mikor azt mondták: "De szépen rajzolsz, kislányom!"

Később rájöttem, hogy nem volt igaz, és elkezdtem a fotográfiával foglalkozni.
Öt-hat éve valaki megkérdezte tőlem, hogy miért választottam a fotózást.
A válasz egyszerű és naív volt: ha létezik esztétikum, szépség a világon, miért is ne mutathatnám meg annak, akinek nincs lehetősége látni azt? Ide illőnek érzem egyik legkedvesebb idézetemet: "Éppoly öröm teával szolgálni, mint teázni".

És annyi, de annyi gyönyörű dolog van a világon, hogy (remélem) életem végéig mutogathatom őket.

"No rain yesterday.
Had you realized it, you
would've been content"
- Gábor Terebess -

I was a little girl who took it on trust when my parents said: "You can draw very nicely, honey!"
Later I realized that it wasn't true, and began to be interested in photography.

5-6 years ago someone asked me why I had chosen photography. The answer was simple and naive: if aestethic, beauty exists in the world, why shouldn't I show it to those who don't have a chance to see it? I feel that one of my favourite quotations is suitable here: "The pleasure of serving tea is equal to the one of having it".

And there are pleanty of wonderful things in the world that I can (and I hope I'll be able to) keep showing them till the end of my life.

tovább / more

Nyíri Judit

laan.laan@gmail.com (laan) — Sun, 25 Mar 2007 14:46:00 +0000

Nem vagyok fotóművész. De mindig van nálam digitális fényképezőgép. Mindent lefotózok, ami megérinti a lelkemet. Aztán a képek közül kiválogatom azt a néhányat, amely másokat is érdekelhet... Nagy ritkán az is előfordul, hogy már a fotózás pillanatában tudom, hogy tökéletes lesz a kép. Ezek az élet megismételhetetlen, hibátlan pillanatai.

( biophoto: Fazakas Gyula )

I'm not a professional photographer. But I always carry a digital camera with me. I shoot everything that touches my soul. Then from the pile of pictures I select the few ones of which I think other people also may be interested in... Very rarely I feel immediately in the moment of capturing the photo that it's going to be perfect. These are the unrepeatable, faultless moments of life.

tovább / more

Klenyánszki Csilla

laan.laan@gmail.com (laan) — Sun, 18 Mar 2007 06:43:00 +0000

Szeretem ezt az elképzelt világot, mert megfoghatatlan, és így biztonságban érzem magam. A képek által falat vonhatok magam köré…

Csak az létezik, amit én látok.

I like this imaginary world, because it is incomprehensible, so I feel myself safe. By using pictures I can build up walls around myself...

What I can see exists only.

tovább / more

Páll Tamás

laan.laan@gmail.com (laan) — Mon, 19 Feb 2007 03:40:00 +0000

Azt a különös és hátborzongató, furcsa és mégis belsőm mélyéről jövő érzést sosem fogom megszokni, amikor belenézek a fényképezőgépem keresőjébe, és magával ragad az a csoda, hogy belecsöppentem egy filmbe. Nem akció, nem komédia, nem dokumentum, de még csak nem is játékfilm…Nem, ez az én saját filmem. A lelkem és a szívem a szerző. Az agyam tudattalanja a rendező, a szemem az operatőr, amely a pillanatnyi lelkiállapotomat, hangulatomat illetve tudatalattimban érlelődött gondolataimat rögzíti. Az elkészült kép a mozivászon. A a fényképezőm pedig a vetítőgép.

Ebbe a filmbe születésem után 16 évvel csöppentem, 2005-ben, amikor a fényképezést elkezdtem komolyabban művelni, egy különös, belső indíttatás miatt, amit azóta sem fejtettem meg..
Ekkor kezdődött a forgatás, mely most is tart, és véget érni nem fog.

I will never get accustomed to that special, weird feeling, which -- though coming from my inner depths -- is very strange: as soon as I look into the viewfinder of my camera, I am enthralled by a miracle that I have become the part of a film. It is not action, not comedy, not documentary, not even a fiction... No, this is my own film. The authors are my spirit and heart; the director is my subconscious of my brain; my eye is the cameraman, who records my actual state of mind, my mood and my thoughts that ripened in my subconscious; the image is the screen; the camera is the movie projector.
I dropped into this fim 16 years after I was born, in 2005, when I began to photograph more seriously, due to a strange, inner motive, which I haven't been able to puzzle out yet... Shooting started at that time, it still keeps going on, and will never come to an end.

tovább / more

Tikos Dóra

laan.laan@gmail.com (laan) — Thu, 07 Dec 2006 15:05:00 +0000

Csípem a fotózást, mert jól érzem magam közben. Egy fotóban leginkább az vonz, mikor a látszólag üres kuszaság végül összhangba kerül az arányokkal. Szeretem, ha ebbe a játékba az első ránézésre értelmetlen formák, részletek is beszállnak. Izgalmas, szép rendszerű foltokat keresgélek leginkább a világban.

I enjoy taking photographs, because meantime I feel good. I like it mostly when in a photograph the empty, tangled web of forms, which seem senseless, finally find their appropriate relations, ratios and meanings. Basically I search for nice, exciting, systematic patterns in the world.

tovább / more

Császár Alexandra

laan.laan@gmail.com (laan) — Sun, 22 Oct 2006 14:48:00 +0000

Csak a varázslat, meg az álom az igazi - a többi hazugság.

Only magic and dream are the reality -- the rest is lie.

( biophoto: Galán Géza)

tovább:

Daczó Enikő

laan.laan@gmail.com (laan) — Sun, 08 Oct 2006 04:03:00 +0000

1980-ban született Kézdivásárhelyen. (Románia)

Tanulmányok:

* 2000-2004 Jászvásári (Iasi) Képzőművészeti egyetem, monumentális festészet szak.
* 2004 Manchester Metropolitan University, Anglia (Socrates-Erasmus ösztöndíj)

Egyéni kiállítások:

* 2003 Kapcsolatok, Sepsiszentgyörgyi Képtár (Románia)
* 2004 Manchester, Faculty of Art & Design, Anglia
* 2004 Manchester, Font Bars, Anglia

Csoportos kiállítások:

* 2003 November 7, Esti Kornél kávéház, Sepsiszentgyörgy
* 2003 Burleszk, Esti Kornél kávéház, Sepsiszentgyörgy
* 2003 Mail Art, Franciaország
* 2004 "CowParade Manchester 2004"
* 2004 Kétsoros, Sepsiszentgyörgyi Képtár
* 2004 Haáz Rezsõ Múzeum, Székelyudvarhely
* 2004 Pelikán Galéria, Székesfehérvár
* 2004 Haiku, Sepsiszentgyörgyi Képtár
* 2005 Rezult Art, Sepsiszentgyörgyi Képtár
* 2005 VI. Finn-magyar szimpózium, Bartók 32 Galéria, Budapest
Padlásgaléria, Balatonalmádi
Élőművészeti akciók(Living art actions)
* 2004 Phone, installaction, Homoródszentmárton (Mocanu Florinnal)
* 2004 " Cheers, Do you enjoy, what is your identity" (Sinead O'Donell, Dávid Eszter) Sepsiszentgyörgy
* 2005 Why woman change, Felsőörs, Török Villa

Born in 1980 at Tg. Secuiesc, Romania

Studies

* 2000-2004 University of Fine Arts, Faculty of Monumental Painting, Iasi, Romania
* 2004 Manchester Metropolitan University, England (Socrates–Erasmus Scholarship)

Individual Exhibitions

* 2003 Connections, Art Gallery, Sf. Gheorghe, Romania
* 2004 Faculty of Art & Design, Manchester, England
* 2004 Font Bars, Manchester, England

Collective Exhibitions

* 2003 November 7th, Esti Kornél Cafe, Sf. Gheorghe, Romania
* 2003 Burlesque, Esti Kornél Cafe, Sf. Gheorghe, Romania
* 2003 Mail Art, France
* 2004 "CowParade Manchester 2004", England
* 2004 2 lines, Art Gallery, Sf Gheorghe, Romania
* 2004 Haáz Rezsõ Museum, Cristuri Secuiesc, Romania
* 2004 Pelikán Gallery, Székesfehérvár, Hungary
* 2004 Haiku, Art Gallery, Sf. Gheorghe, Romania
* 2005 Rezult Art, Art Gallery, Sf. Gheorghe, Romania
* 2005 6th Finnish-Hungarian Symposium, Bartók 32 Gallery, Budapest, Hungary
Padlásgaléria, Balatonalmádi, Hungary
Living Art Actions
* 2004 Phone, installation, Homoródszentmárton, Romania (with Mocanu Florin)
* 2004 "Cheers, Do you enjoy, what is your identity" (with Sinead O'Donell and Dávid Eszter) Sf. Gheorghe, Romania
* 2005 Why woman change, Török Villa, Felsőörs, Hungary

Mátray Gábor

laan.laan@gmail.com (laan) — Wed, 23 Aug 2006 14:02:00 +0000

Fiatal fotós, különleges és érzékeny látásmóddal , akinek nagyon szeretném látni a tíz-húsz évvel későbbi képeit is.

1988-ban születtem Esztergomban. Az első gépemet úgy négy éve kaptam. Ez egy apró digitális volt. Később vettem egy tükörreflexes Canon-t. Ekkor már komolyabban foglalkoztatott a fotózás és úgy éreztem/érzem, hogy evvel szeretném eltölteni az életem. A középiskola negyedik osztálya mellett elvégeztem a Fotografus.hu alapítványi fotóiskola első félévét. Ez elég sokat javított a „fotós látásmódomon”, valamint itt tanultam meg laborálni, ami szintén nagyon élvezetes számomra.

tovább / more

A young photographer with special and sensitive view, whose pictures I want to see in the next 10-20 years

I was born in 1988 in Esztergom. I received my first camera some four years ago. It was a tiny digital one. Later I bought a Canon SLR. At that time I was interested in photography more seriously, and I felt that wanted to spend my life in this field. When completing the last year in the secondary school, I attended a term in a photo school Fotografus.hu sponsored by a foundation . This improved my photographic view a lot, and I learnt the lab work, which is also very enjoyable for me.

Fehér Vera

laan.laan@gmail.com (laan) — Fri, 16 Jun 2006 16:02:00 +0000

Volt, hogy festő voltam, grafikus is voltam, keramikus is, bábkészítő, vadakat terelő juhász... (fauve?:) minden akartam lenni, amin keresztül közelebb kerülhetek egy fura érzéshez, ami kiskorom óta szorít belülről. Ez az ami képeket készíttet velem. Ki akar jönni, és valami érdekeset akar nekem mondani.

A fotózás volt az egyetlen, ami elég tág teret adott ennek a dolognak. Jó érzés volt, hogy az analóg technika során bárhol bele tudok nyúlni a képbe. Amúgy tisztábbnak tartom, ha egy fotó vágatlan, digitálisan vagy bármily módon retusálatlan. Szeretem ha egyívű a folyamat, az elején bemegy, a végén kijön egy csoda. Néha sikerül.

Beleszerettem a laborba, kipróbáltam agyament dolgokat, színes filmeket hívtam ff-nek, meg igazából szinte teljesen minőségtelen negáim vannak. Ha ide a netre felkerül egy kép, akkor azt előtte persze Photoshop-al kicsit eladhatóbbá varázsolom. Nem tudom, mi lenne ha lenne egy digitális gépem. Lehet hogy nem tenne jót, de a fene tudja. Olyan sok dolgot kipróbáltam már, minden nap mást akartam kísérletezni, montázsolni, szolarizálni, és még mindig van egy csomó dolog, aminek tájékán sem jártam. Még álmomban is fotózok. Legutóbbi szenvedélyem a hibákról szól, a hibaizmusról (de ezen nevetni kell, én sem veszem olyan komolyan, mégis sokat gondolkozom rajta) az a lényege, hogy szeretek hibázni. Mégpedig azért, mert akkor azonnal jön egy motiváció arra, hogy kijavítsam a hibát, és talán jobban átgondolom tőle az eredeti célt. Többféle hiba is van, van olyan hiba is, ami új oldalról mutatja meg a világot, és felnyitja az ember szemét. Vannak szép hibák is.

tovább / more

I have been a painter, also a graphic, a ceramist, I have made puppets, I wanted to be everything, through which I can get closer to the feeling which presses me from inside. This is what gets me to make pictures, continuously wants to come out and tell me something interesting.

Photography was the only thing which gave wider possibilities to this pressure. It was a really good feeling that I could modify the picture at any stages. Anyway, I feel more fair if a photo is uncropped and un-retouched digitally or in other way. I like if the process is a whole, a miracle starts at the beginning and comes out at the end. Sometimes it is succeeded to reach.

I fell in love with lab techniques, I have tried crazy things. I developed colour films as black and white, additionally, I have quite wrong quality negatives. Though if I post a picture on the web, previously I make it a little "edible". I wonder what if I had a digital camera. It would not make any good, but who knows... I tried so many things, I wanted to do experiments, collages, solarized photos, and there are still a lot of things, which I have never tried. I take shots even in my dreams. My latest passion is about the mistakes, the "mistakism" (it seems funny, I do not take it seriously either, but I keep thinking about it). The point is that I like to make mistakes, because it gives me a motivation to correct the error, so I think over the original intention more thoroughly. There are several types of mistakes; there is a kind, which shows the world from another point of view, and opens people's eyes... There are beautiful mistakes as well.

Müller Henrik

laan.laan@gmail.com (laan) — Sat, 03 Jun 2006 05:17:00 +0000

Emlékeim szerint az 1960-as évek közepén vettem először kamerát a kezembe, egy Zorki 6-ot. Alapvető technikai és monochrom labortechnikai ismereteim is ebből az időből származnak.

Az 1990-es évek második felében néhány nagyobb utazás révén és elsősorban a digitális képfeldolgozás lehetővé válásával lett a kapcsolatom egyre intenzívebb a fényképezéssel. Újabb motivációt adott a digitális kamerák megjelenése, valamint az interneten való publikálás és az ezzel járó megmérettetés lehetõsége. Ma egyaránt használom az analóg és a digitális felvételi technikát, mindkét esetben számítógépes utómunkával kiegészítve.

Ami a témákat illeti, szeretek kísérletezni és sok újat kipróbálni, vállalva a sikertelenség veszélyét is. Közel állnak hozzám mind az erősen geometrikus hatású absztrakt, illetve építészeti felvételek, mind a speciális felvételi technikák és eljárások -- crosshívás, többszörös expozíció, lensbaby -- használata.

Speciális területként, a zene szeretetéhez kapcsolódóan szívesen fényképezek koncerteken, elsősorban jazz muzsikusokat.

Rendszerint cél nélkül indulok el és megpróbálom megragadni, feldolgozni a véletlen által szállított anyagot. Igyekszem környezetemet úgy bemutatni, hogy a szemlélő rácsodálkozzon. Egyelőre távol állnak tőlem a megrendezett és beállított felvételek.

tovább/more

If I remember well, I first took a camera, a Zorki 6, in my hands in the middle of the 60s. My basic technical and monochrom laboratory skills also come from that time. In the second half of the 90s my relation with the photography became much intense thank to some travels and by the development of digital image processing. Another motivation were the issuing of digital cameras as well as the possibility of publishing images on the web and getting wider publicity. Currently I use both analog and digital techniques completed with post-processing on the computer.

Regarding the subjects, I like to make experiments and try new things, taking the risk that I am not always successful. I mostly like capturing abstract and architectural shapes with geometrical effects as well as using special photographic techniques: cross-development, multi-exposure, lensbaby. As a special field, related to my love of music, I like to take pictures on concerts, mainly of jazz musicians.

Generally I set off without a definite aim, and I try to capture, process the material delivered by the accidental events. I aim to show my environment in such a way that makes the viewers wonder. Up to this time I have avoided taking preset studio photographs.

Miskolczi Norbert

laan.laan@gmail.com (laan) — Wed, 19 Apr 2006 20:53:00 +0000

A fotózás számomra az ‘átlényegített’ valóság megragadására tett
kísérlet. Azokat a fotókat szeretem igazán, melyek az exponáló gomb
lenyomásakor egy szürreális valóságot rögzítenek. Talán ezt elkapni a
legnehezebb, főként csak analóg eszközök használatával, digitális
utómunka nélkül. A legizgalmasabb kérdés a leképzett valóság és a
modellül szolgáló valóság viszonya, az ezekkel való játék a
témakiválasztás, kompozíció, expozíció és a kész kép befogadóban
kiváltott hatásával.
A kép elkészítése nem fejeződik be nálam az exponáló gomb
lenyomásával, a saját ízlés szerinti hívás és a papírkép elkészítése
hozzátartozik az elképzelt látványvilág eléréséhez

In my approach, photography is an experiment that I make in order that I can capture the 'transformed' reality. I mostly like the photos which, in the moment of pressing the exposure button, record a surrealistic reality. Probably the most difficult thing is to capture this mainly with analogue tools without using digital post-processing. The most exciting question is the relation between the mapped reality and the one providing the model, and playing with subject selection, composition, and the impact of the completed picture on the audience.
Pressing the exposure button does not mean that the picture is already complete; developing the film to my taste, and printing the image are very important for me to create the imagined pictoral world.

tovább/more

Bárczy Géza - gejza

laan.laan@gmail.com (laan) — Mon, 03 Apr 2006 10:18:00 +0000

"Kocsink robog. Hajunk lobog.

Fotók, és gondolatok az országútról, nem csak az úton lévőknek. Nem vagyok a szavak embere. Képekben gondolkodom. Ez akkor vált katasztrofális dologgá, amikor kaptam egy digitális fényképezőgépet. A sors keze lehetett, de egy idő után beleesett a Dunába, Ráckevén, a stégrõl. Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy vettem egy másikat."

Ma reggel nézegettem a képeidet, gejza. Válogattam, melyiket is tegyem ide föl, a fanatikusan-fantasztikus hajnali pillanataidból.
Még nem tudtam, hogy te ezt már nem láthatod.

tovább/more

"Our car is speeding, our hair is flying.

Photos and thoughts from the highways, not only for the ones who are also on their way on the roads. I am not the man of words. I am thinking in pictures. It really became a catastrophy when I received a digital camera. It could be the fate, but after a while it had been dropped in the Danube from a jetty at Ráckeve. Unfortunately I made a mistake by buying a new one."

This morning I was looking through your pictures, gejza. I wanted to select the ones I would post here from your fanatically fantastic dawn moments.
I had not known yet that you would not be able to look them.

Papp Nikoletta

laan.laan@gmail.com (laan) — Sat, 01 Apr 2006 09:57:00 +0000

Nikol képeit titok és szépség lengi körül. Feltöri a felszínt, bújócskázni hív. Vékony kötélen táncol a valóság és a képzelet határán. Úgy érzem magam, mint az éjszaka mélyén, amikor szinte kívül kerülök időn és téren: messze még a hajnal, az estét már elfeledtem. Minden más, mint nappali fényben, a tárgyak titkos élete láthatóvá válik: moccannak, sóhajtanak, álmodnak és mesélnek.
- Hajdrák Tímea -

There are some mystery and beauty shrouding Nikol's pictures. They break through the surface and invite us to play hide-and-seek. She is a tight-rope dancer between reality and imagination. I feel like as if I were deep in dark at night leaving behind time and space: dawn is far away but evening has already been forgotten. Everything looks different, daylight hides the secret lives of objects. At night they move, breathe, dream and tell stories.

tovább/more

Olejnik Tamás

laan.laan@gmail.com (laan) — Wed, 22 Mar 2006 19:38:00 +0000

1979-ben születtem Pécsen. Az amiga500 óta foglalkozom
elektronikus zenével és valahogy ezen keresztül kerültem kapcsolatba
más digitális művészetekkel. Így 2003-ban megszületett "első" képem Daily címmel.
Ami előtte volt az felejthető. Ekkor kezdtem el komolyabban foglalkozni a
fotó manipulációkkal.

Aztán később még sok minden mással.
Legújabb "hobbim" a streetart.

I was born in 1979, in Pecs, Hungary. I have been interested in electronic music since amiga500, and because of that, I have gotten involved with other digital art forms as well. My first picture, "Daily", was born in 2003. Whatever happened before that, is not important. I started to deal with photo manipulation. And then, with a lot of other things, my latest obsession is streetart.

tovább/more

Olasz Tamás

laan.laan@gmail.com (laan) — Sun, 19 Mar 2006 21:55:00 +0000

1977 tájéka lehetett, mikor 12 évesen megkaptam életem első fényképezőgépét, egy Smena-t.

Ekkor fedeztem fel először a fotó adta lehetőségeket, s ma is nagy becsben tartom azokat a fotókat, melyeket kirándulások alkalmával az akkori barátaimról készítettem.

Hogy ki tanított meg a blende, záridő stb. alapfogalmak használatára?! Már sajnos nem emlékszem.

Három évvel később jött az elhatározás, hogy elkezdek komolyan foglalkozni a mohákkal, azon belül is Mongólia mohaflórájának kutatásával. Ekkor még csak 15 éves voltam, de a cél érdekében a gimnázium mellett bejártam mongolul tanulni az ELTE Mongol szakára. Emellett, hogy az anyagiakat is megteremtsem a következõ évre tervezett mongóliai utazásomhoz, a nyári szünetben egy maszek kőműves mellett dolgoztam. Fizetésem egy részéből azonnal vettem egy Praktica fényképezőgépet. 1982-ben végül egyedül utaztam el Mongóliába mohákat gyűjteni. A gyűjtés dokumentációjaként készítettem a vegetáció fotókat. Sajnos ezen az úton tönkrement a Praktica gépem, melyet a következõ évi mongóliai gyűjtő expedícióra lecseréltem egy Chinon CM 4s-re. Ez a fényképezõgép a mai napig megvan, idén kapta meg ajándékba nyolc éves Domonkos fiam.

1984-ben kezdtem tanulmányaimat a Kertészeti Egyetemen, ahol továbbra is a mohakutatással foglalkoztam, és bár sokat fotóztam, egyenlőre csak a praktikus oldalát használtam ki a fotózás adta lehetőségeknek.
1986-ban ismét egy mongol gyűjtőút következett.
1989-ben diplomáztam le, s ahogy lenni szokott, én is kerestem az utam. A családalapítás, egzisztenciaépítés évei következtek.
1993-ban alapítottam jelenleg is működő cégemet.
Valami azonban nagyon hiányzott. A művészet mindig is foglalkoztatott. Gimnazista korom óta írok verseket. A fordulópont 1996-ban jött el, amikor beiratkozom az ASA fotótanfolyamára. Ettől kezdve változott meg minden. Végre rátaláltam az útra, a képi kifejezésformára.
1997-ben tizenketten megalakítottuk a Fénytörők alkotócsoportot. Általában évente rendezünk egy kiállítást. Havi rendszerességű gyűléseinken igyekszünk építő jellegű kritikával segíteni egymást.

Bár nem a fotózásból élek, a céges teendők mellett minden időmet és gondolatomat a fotográfia tölti ki. Munkáimat eddig főleg magamnak, illetve szűk kritikus környezetemnek készítettem.

2005-től tagja vagyok a Magyar Fotóművészek Szövetségének.

tovább/more

- Born in 1965, in Budapest
- Finished Eötvös József Secondary Grammar School
- Took photos in botanic expeditions to Mongolia in 1982, 1983 and 1986
- Graduated from the University of Horticulture, Budapest
- Took up independent enterprise as of 1989
- Finished ASA course on photography - Has been member of the photo group called Fénytörôk (Lightbreakers)
- 2005 Photographers' Association of Hungary

Nagy Balázs

laan.laan@gmail.com (laan) — Fri, 17 Mar 2006 15:01:00 +0000

A képek nekem álom és ébrenlét közötti világ, ahol inkább csak eszköz vagyok, egy megfigyelő. Ha nem akarok semmit, hagyom, hogy olyan legyen amilyenné válni akar, azt hiszem ennél nem tehetek többet.

For me, pictures are an interim territory between dreams and reality, where I am merely a tool, a simple observer. If I do not want anything I just let it be whatever it wants to become; I think I cannot do more.

tovább/more