reggeli után/after breakfast

Martinkó Márk

2010-12-05T14:33:00.005+01:00

Mérsékelt Bulletin a likvidátor-programról:

„Nem vetjük el és nem is tagadjuk azt, hogy sejtállományunknak van egy alapvető állaga, amely mindenkor a legnagyobb rugalmasságot igyekszik fenntartani anélkül, hogy a likvidácionizmus mocsarába tévedne..."

Mérsékelt és Részleges Bulletin:

„Nem ellenezzük kifejezetten a telepátiával foglalkozó kutatásokat. Hiszen a telepátia, megfelelően alkalmazva és kellően megértve végül is védelmet jelent a hatalomra törő egyének vagy érdekcsoportok által gyakorolt szervezett kényszer és zsarnokság minden formája ellen. Ellenezzük, mint ahogyan az atomháborút is ellenezzük, az olyan felhasználását az idevágó ismereteknek, hogy az egy másik élőlény egyéniségének az ellenőrzésére, erőszakos irányítására, megalázására, kizsákmányolására vagy megsemmisítésére szolgálhasson. A telepátia jellegénél fogva nem egyirányú folyamat. Az egyirányú telepatikus adás létrehozására irányuló törekvés a minősíthetetlen gonoszság tetőfoka..."

T.B. - Tentative Bulletin-Liquefaction: " We must not reject or deny our protoplasmic core, striving at all time to maintain a maximum of flexibility without falling into the morass of liquefaction..."

Tentative and Incomplete Bulletin: " Emphatically we do not oppose telepathic research. In fact, telepathy properly used and understood could be the ultimate defense against any form of organized coercion or tyranny on the part of pressure groups or individual control addicts. We oppose, as we oppose atomic war, the use of such knowledge to control, coerce, debase, exploit or annihilate the individuality of another living creature. Telepathy is not, by its nature, a one way process. To attempt to set up a one-way telepathic broadcast must be regarded as an unqualified evil..."

Biophoto: Vachter János

tovább/more

Nagy Csaba

2010-10-28T09:43:00.039+02:00

A plazmagömbök indukciós gerjesztésére viszonylag alacsony frekvenciatartományt alkalmaznak, az ultrahang-frekvencia alsó, már nem hallható részében. A kísérleti és egyedi berendezések, az olcsó megvalósítás miatt, 15-16 kHz-en üzemelnek. Ez a frekvenciatartomány azonos a tévékészülékek soreltérítésének frekvenciájával, ami 15 625 Hz. Az itt alkalmazott ún. sorvégfokozat ezenkívül impulzusüzemben a 15-16 kV-ot is előállítja, így ideálisan megfelel. Az egyenirányítót el kell hagyni, mert a jelenség nagyfeszültségű egyenárammal nem jön létre.

For inductive generation of plasma spheres, relatively low frequency range is applied, in the not audible, lower section of ultrasound frequency range. For cost-effective establishment, the experimental and individual equipments operate in 15 to 16 kHz. This frequency range is equal to the line frequency of TV sets, which is 15 ,625 Hz. Additionally, the so called line end stage, applied here, in impulse operation can generate up to 15 to 16 kV, so it can be used perfectly. The rectifier should be omitted since the phenomenon can not be generated with direct current.

Translated by: Judit Nyíri

tovább/more

Vachter János

2010-07-14T20:35:00.004+02:00

kezdetben vala A Paradicsom. a gyönyör, a teljesség, az egység, a harmónia. és minden milliárd szilánkra töretett az ember kiűzetésével, a pillanattal, mikortól kezdve tudta, hogy meghal. azóta keresi a szilánkokat. de a hat milliárd ember hatmilliárdszor milliárdnyi szilánkot hordoz magában. és keres. van köztük, aki a szilánkokból világot akar össze rakni. paradicsomit. pokolit. földit. emberit, angyalit, sosemvoltat, seholnemleszt. és ennek lehetetlensége ad minden gyönyörűséget. mert a milliárdnyi belső szilánk miatt mást, és máshogy lát, mint a másik. másnak látja, amit találni vél, mint a másik, még ha ugyanazt találják is meg. legyen az hegy, folyó, ember, arc, kéz, test, állat, sejt, vagy mégoly határozottnak tűnő dolog, mint egy épület. minden sugárzik, érzéssé válik. ugyanazt nézzük, másnak látjuk. mert másként érezzük, mert mások a szilánkjaink. másnak látjuk ezeket itt, magukat a képeket is, ha a képeket nézzük, és másnak látjuk azt, ami a képen megjelenik, mint ő látta, mikor képpé emelte a pillanatot. yan is másik milliárd szilánkot hordoz, mint mi. minden eltér, minden elmozdul a helyéről. mégis összeáll valami. mégis élvezzük, amit mutat. még ha a saját szilánkjaink fénytörésében látjuk is, amit ő látott, érzett, és bár más az, amit mi látunk, megértjük. vagy nem, de érezzük. és hisszük, hogy azt, amit ő is érez. de ez nem is fontos. ezekben a szilánkokban is a gyönyör, a teljesség, az egység szilánkjait fedezzük fel. mindenki a maga paradicsomáét. és soha nem lesz újra egy, A Paradicsom, de milliárd szilánknyi paradicsom. ezek itt az ő szilánknyi Paradicsomának szilánkjai. gyönyörködjetek, élvezzétek!

- elmoro -

in the beginning there was The Paradise. contentment, completeness, oneness, harmony. then everything was broken into billion chips with the expulsion of man, from the moment when he became aware that he would die. since then he is searching the chips. but six billion people bear six billion times billion chips in themselves. and they are searching. there are some among them who want to construct worlds of the chips. paradisiac ones. hellish ones. worldly ones. human ones, angelic ones, never-been ones, nowhere-existing ones. and the impossibility of this effort produces all the delights. since due to the billion inner chips, they realise different things and view them differently than other people. they see their finds different, even if they discover the same subject. even if it is a hill, a river, a human, a hand, a body, an animal, a cell, or a quite definite object such as a building. everything radiates and becomes an emotion. we are looking at the same subject but see it differently. because we apprehend it differently as we have different chips. we either view these pictures itself or the contents of the pictures distinct from those ones that he noticed when he created the picture at a particular moment. yan also carries billion of chips distinct from ours. everything is different, everything is moving away from its place. yet, something is compiled. yet, we enjoy his presentation. even if we view the subjects, he saw or felt, in the refraction of our own chips, and even if we view them differently, we can apprehend them. or we can't, but we feel. and believe that our experience is equivalent to his emotions. but eventually this is not important. in these chips we also discover the chips of bliss, completeness, oneness. every people is of their own paradise. and though it never will be complete again, The Paradise, but still a billion crumbs of paradise exists. these here are the chips of his crumb of Paradise. let's be delighted and contented!

- elmoro -

Translated by: Judit Nyíri

Biophoto: Márk Martinkó

tovább / more

Mándi Emese

2010-05-31T11:17:00.097+02:00

(biophoto: Altnőder Emese)

fényképek… ismerem. nem is kéz rajzolja, mintha festene, rézkarcolna, mintázna, firkálna. nincsenek saját vonásai, a technika hagy sötét foltot processzoron, filmen, papíron. milyen ellentmondásos. a kéz csak a gombot nyomja, a képhez nem ér ember, mégis. mégis sajáttá válik, mégis ráismerek. mégis látom, ő az. a képeket nézem, és őt látom. a tisztánlátást, az érzelmet, a költészetet, a nap forróságát, az árnyék hűsét az ő bőrén, a forgószél lendületét, amit ő támaszt fel és ami őt sodorja köztünk táncolva, az érzékenységét, az érzékiségét, az üdeségét, a kamaszságát, a nőiségét, néha még a leheletét is érzem, a nevetését is hallom. pedig a képek némák. és nem érezhetem a bőrömön. állítólag. de ez nem igaz. azt mondják, a fénykép a valóság.

de nem az, így nem lehet. vagy mégis. de nem objektív. saját valóság, amit közvetítenek. így lesz a miénk. mert szórja két kézzel, közénk, és ha tudjuk, befogadjuk. aztán egyszer a sok fényképből, szilánkból összeáll egy kép. róla. egy képen sincs rajta, mégis őt látom. megismertem, ismerem. körbeértem. most jó, megnyugodtam, örülök.

-elmoro-

images... I know them. it's not a hand that is drawing them as it would paint, etch, mould, scribble. it doesn't have own characteristics. it's only the technique that leaves black spots on the processor, film, or paper. what a conflict. the hand just pushes the button, but the image is not touched by a human, and yet. yet, it's becoming her own, yet, I can recognise it, yet, I can see that it's hers. I'm viewing the pictures and see HER.
the discernment, the emotions, the poetry, the heat of the sun, the cool of the shadow on her skin, the whirl of the windstorm provoked by her, which drifts her dancing among us; her sensitivity, her sensuality, her peachiness, her naughtiness, her femininity; I feel her breath, hear her laugh. even if the images are silent. and I can't feel them on my skin. allegedly. but this is not true. people say, photos ARE the reality. but they aren't, they can't be. anyway, they might be. but they're not the objective reality. they're an own individual reality conveyed by someone. this is how they can become ours. because she spreads them to us with both hands, and if we are able to, we can comprehend them. then, from many photos, chips, the image is assembled. of her. she is not visible in either pictures, and yet, I can see her. I've become familiar with her, I could learn her. by now, I could get around. I feel good, I'm relaxed, I'm contented.

-elmoro-

Translated by: Judit Nyíri

tovább / more

Janda Anna

2009-08-16T08:31:00.016+02:00

"Nem a klozett ült rá a képzeletre.

Egyszer velem is megtörtént ugyanez.

Jól emlékszem az esetre: egy öregasszonyt összetévesztettem egy vermonti pisztrángpatakkal, és persze kénytelen voltam bocsánatot kérni.

Elnézést - mondtam - Azt hittem, hogy ön egy pisztrángpatak.

Tévedett - felelte az öregasszony."

(Richard Brautigan: Pisztrángfogás Amerikában)

(biophoto: Hajdrák Tímea)

" Not the loo sat on the fantasy.Once it happened the same with me.I remember the case well: I took an old woman for a trout stream of Vermont and of course I had to apologise.Sorry - I said - I thought that you are a trout stream.You are wrong - answered the old woman."

(Richard Brautigan: Trout Fishing in America)

tovább / more

Kovács Krisztián

2009-02-13T17:53:00.022+01:00

Szépjónapot kívánok, kedves három királyok! Legalább nektek legyen az. Engem szétzabál a kolera, a rohadás pusztítja a lelkem, megállt a szívem, színem sincs már, a testhőmérsékletem 21 fok, szobahőmérséklet. Na jó, válság van, csak 19. Jó, bevallom, elromlott a fűtés, csak 16. Mondjuk, ami színes, színes, de ami nem, az nem fekete-fehér. De szürke, az a fajta, ami, mint egy hidraulikus prés, nyomja az ember mellét, szorítja ki a szuszt a tüdőből, össze a szívet papírzsebkendőnyi puha galacsinná, áhh… Kurva kifejezőerő, bazmeg. Honnan van ennek ennyi? Kíméletlenek ezek a képek. Kíméletlenek. Büntetést érdemelne, aki csinálta őket. Hogy milyet, nem tudom, mert már bünteti magát is, persze velünk együtt, nehogy mi kimaradjunk a jó világból. Az ő jó világából. Ahol a stüszi vadász haptákban áll élete végéig, ki tudja, mióta áll már így, de most inkább hatvan és hetven közt van, háta mögött mintha fény is lenne a képen, de mi a franc van, a fényhez valahogy más asszociácók kötődnek a kommersz kis agyamban, hol vannak azok most? Világosnak látszik a kép, mégis sötét, még ez is. Miért? Hogy a többi milyen? Sötét hát, még sötétebb, azzal kezdtem, kolera, rohadalom, depresszió, szörnyetegrettenet, az a kis szöszi, még szexi is lehet a leejtett spagettipánttal szóval a nő azzal az izével a szájában, a nyelve kitépve, vagy egy farok bekapva-megnyúzva-leharapva, vagy a kettő közt bármi és közben engem néz, engem!, hogy belémfagy a vér, pedig én nem csináltam semmit, csak őt nézem, nem is, csak a képét, mégis én érzem bűnösnek magam. Mi van itt?

-elmoro-

Have a good day, dear three kings! At least you have one. I've been decayed by cholera, rot is destroying my spirit, my heart stopped, I am quite uncoloured, my body temperature is 21 degrees C... room temperature. Alright, there is a crisis, it's only 19 degrees. OK, I admit that also the heating is out of order, so it is only 16. Well, say, which is colourful that is colourful, but which isn't such that is not black and white. But it's grey. A sort, which, like a hydraulic ram, presses the chest, squeezes the breath out of the lungs, presses the heart to a soft paper-tissue-size pellet, ahhh... What a fucking expressive power! How could he have so much? Harsh pictures are these. Harsh ones. He, who created them, should be punished. I wonder what kind of punishment he deserves, since he already punishes himself, as well as us, lest we will be left out of this fun. Of his fun. Where the hunter stands at attention till his life will end, and who knows how long he has been standing this way, but now he is between 60 and 70, and also as if there was some light behind him in the picture, but what the hell is it... in my ordenary mind I have other associations to light, where are they now? Furthermore, the picture seems light, but it is still dark. Why? And what are the others like? Well, dark... or even darker, I started with cholera, decay, depression, terrible atrocity, that little blonde could be sexy with that slipped-off spaghetti-string, well, that woman with that sort of something in her mouth, which is her tongue torn out or a dick snapped-skinned-bitten off, or anything between these two, and she is watching me... me! the blood is running cold in me, although I haven't done anything, just was looking at her, yet, I feel myself guilty. What the hell is going here?!

- elmoro -

Translated by: Judit Nyíri

tovább / more

Dóka Béla

2009-01-11T18:42:00.031+01:00

kurva egy világ ez, béla, ahol vagy. vagy amit mutatsz. vagy ahová bedobsz engem. tombol a vak test kultúra. a kulturálódó testek körül és közt meg rohad, elenyészik minden, elhasznált, értéktelennek látszik, még a szagát is érzem, áporodott, fanyar, a kultúra termelődésének szaga. itt mindenki a test kultúrájára figyel, mintha az lenne a boldogság záloga, ami kint van, üssön, bármi áron, a gyerektestű-öregfejű nő veszettül kapaszkodik, hogy meglássa a tükörkép illúziójában azt a testet, ami párja a csokibabák pazar pompájának. szóval mind másnak akar látszani, a hülye bajnoknak, az aszottkicsi szépnek, a kamaszfiúlány – akit kint, a színes reklámok tökéletesen szép nemkultúrvilágában irtanának, mint a lábgombát és itt végre szeretheti magát - nőnek, a felfújt hólyag kurvaerősnek, a csajok a sorban bombázónak.közben mindben ott a kuporgó lélek, emberek, torzulnak folyton, mert nem tudnak ellenállni a külvilág zavaros és érthetetlen hazugságterrorjának, kell valami kapaszkodó, kell valami, ami fontos, ami felértékel engem, amitől láthatom a méltóságot a szememben, amiért szerethetem magam. ha nincs más, legyen a test. te béla, tudod te, hogy mi is így vagyunk ezzel, te, meg én? csak mi asztráltestet használunk, a képeinket. azokba rejtjük magunkat, azokba kapaszkodunk. aztán kilépek a szalonból és valami szép van a kezemben. az ernyőn viszem magammal a kamaszfiúlány szépséges arcát. mondjuk.

- elmoro -

it's a screwed up world where you are, béla. or where you throw me into. the blind cult of body is unleashed. around and among all these cultivated bodies all is rotting, there is decay everywhere, everything looks used up, worthless, I can even smell it, it's damp and sour: the odour of procreating culture. everyone focuses on the culture of the body here, as if the appearance were the token of happiness, it should be a blast at any price, the woman with a child's body and a hag's head desperately strives to see the body that might match the shimmering splendor of the chocolate dolls in the illusion of her reflection. each of them wants to look like someone else: the geek like a champ, the shriveled beautiful, the adolescent androgyn (who would be exterminated like fungus in the non-cultivated, perfectly beautiful outside world of colourful advertisements, but who can at last love herself over here) like a woman, the nitwit bloke fucking strong, the gals in the row like hot babes. in the meantime, they all contain a crouching little soul, they are human, constantly contorted because they can't resist the confusing and unintelligible terror of lies from the outer world, they need something to hold onto, something is needed that is important, that gives me value, that makes me see the dignity in my own eyes, that makes me able to love myself. if there is nothing else, let it be the body. hey béla, do you know that we are just the same, you and I? only that we are using our astral bodies, our pictures. we hide ourselves within and hold onto them. then I step out of the drawing room and I have something nice-looking in my hands. I am carrying the beautiful face of the adolescent androgyn on the umbrella. for instance.

- elmoro -

Translated by András Jókúti

tovább / more

Vágó Csaba

2008-08-09T07:35:00.008+02:00

1981. Az év amikor először vettem levegőt ezen a világon. Talán egy másikon költő lennék, de itt fotózni kezdtem.

Fotózni nekem annyi, mint megmutatni a világnak a fejemben lévő képeket. Az évek rámutattak, hogy sosem elég 1 masina. Mindig kell valami új és érdekes. Állandóan keresem a még számomra ismeretlen technikákat. Persze nem csak kísérletezem. Mert a móka mellé szükség van egy kis szórakozásra is!

1981 is the year when I first took breath in this world. In a different one I may have been a poet, but in this one I started to photograph.

For me, photography is to show the images, being in my mind, to the world. During the years it has turned out that one camera is never enough. I always need something new and interesting. I'am continuously seeking for techniques which are new even to me. But I don't make only experiments. Since apart from the fun I also need some entertainment!

tovább / more

Lévai Katalin

2008-07-05T08:20:00.008+02:00

1981. március 29-én jöttem világra Komáromban. Dekoratőr, grafikus vagyok.

A fotográfia gyermekkorom óta vonzott, mélyebben 2005 óta ismerkedem vele.

A filmes technikák foglalják le figyelmemet, közülük is leginkább a polaroid, amellyel időről időre függőségbe esem, illetve a négyzetbe zárt formák, színek, sőt manapság néha már színtelenségek is...

Kedvesek a szívemnek a szubjektív szépségek, keresem a formákat, színeket, összefüggéseket és összefüggéstelenségeket. Távol áll tőlem, hogy a képembe valamilyen komoly mondanivalót ültessek, a gondolatnál, az értelemnél, érthetőségnél fontosabb fogalmak számomra a megérzések és az érzések, a vizuális viszonyok. Amit feltárok, nem csak magamból tárom fel: szeretem, ha a fotógép is közreműködik a végeredmény létrehozásában.

Azt hiszem jó az úgy, ha mindenki elindul egy úton, aztán lehet, hogy találkozunk, de az is megeshet, hogy nem.

I arrived to this world on March 29th, 1981. I'm a decorateur and a graphic artist. I've been attracted by photography since my childhood, and I've got acquainted with it more deeply since 2005.

I'm mostly interested in the film techniques – first of all the Polaroid, which I've been addicted to from time to time –, and also squared forms, colours, as well as recently also colourlessness...

Subjective beauties touch my heart, I'm searching for shapes, colours, coherent and incoherent elements. It's not my nature to include serious message in my pictures; intuition, emotions, visual relations are more important for me than thoughts, sense or lucidity. What I uncover, don't unveil it only from myself: I like it when the "photo-machine" does take a part in the creation of the final work.

I think that it's a good thing if everyone depart on their particular ways, and then our ways will happen to cross each other, or maybe they won't.

tovább / more

Varga Tamás

2008-04-12T07:12:00.001+02:00

"Szóval a régi csatakiáltás: barátságos arcot. Barátságos arcot kell vágnom az életre, a világra, mindenre, ami körülöttem van." Kosztolányi Dezső

Nos igyekszem, de kell a segítség. Így hát fotókkal szállok ki az ágyból és velük is fekszem, majd róluk álmodom...a képek a mindenem...

"As the old war-cry says: Cheese! I need to keep smiling on life, the world, anything around me." - Dezső Kosztolányi

Well, I endeavour to do this but I need assistance. Therefore I get out of bed with photos and go to bed with photos, and then they also appear in my dreams... they mean everything to me...

tovább / more

Altnőder Emese

2008-03-11T18:28:00.019+01:00

Emese öreg gyermek.
Mindaz, amit alkotásainak mondhat, valami mély ösztön szüleménye. Talán örökség, ami az örökkévalóságba taszítja képeit. Játékosan fogalmaz, lendületből örökíti meg szubjektív világát. Nem tervez, hanem jelen van: él, átél, sír, örül - de kemény és eredeti. Képeibe átfoghatatlan káoszokat sűrít, s egyszeriben letisztítja és átértelmezi a világot.
Öröksége az öreg ösztön, örömmel örökít örökkévalósággá, megőrizni érdemes őrültségeket. Őse az összes ölelésnek, az összes öldöklésnek: ölén ördögi ősrobbanást hordozEmese álma könnyű képjáték egy modern legendához.
- Fehér Vera -

Emese is an old child.
Everything she creates is the offspring of some deep instinct. Maybe a heirloom that pushes her images into eternity. Her way of expression is playful, reflecting her own world in momentum. She does not plan, she is present: she lives, lives through, cries, rejoices - remaining hard and original. She compresses inperceivable chaoses into her images, at the same time cleaning and re-interpreting the world.
She inherited inmeasurable instincts, infiltrating invaluable insanities into infinity. Incorporates all embraces and massacres. carries ancient explosions in her loins.
Emese's dreams are light games for modern legends.
-Vera Fehér-

tovább / more

Sztankó Demeter (Станько Дмитро)

2007-09-23T11:18:00.000+02:00

Szeretek játszani. Szeretek elővenni egy pillanatot a káoszból, és a saját világomba emelni , saját összefüggéseket kitalálni. Szeretem megfordítani az időt, az ok-okozati kapcsolatokat, áthelyezni a súlypontokat. Szeretem összekapcsolni az olyan dolgokat, amelyek esetleg nem is sejtenek egymás létezéséről, és szeretem rávetíteni az árnyékomat.

Ebben a kegyetlen valóságban az ilyen törékeny univerzumok csak pillanatokig élnek, amíg össze nem omlanak. De ez a pillanat elég ahhoz, hogy meglássam őket az objektíven keresztül. Ezért barátom a fotógép. A valóságot pedig azoknak találtak ki, akiknek nincs fantáziájuk.

(biophoto: Fehér Vera)

I like to play. I like to bring out a moment from the chaos and transfer it to my own world, to figure out my own contexts. I like to reverse the time, the cause and effect relations, and to lay the emphasis on different points. I like to relate things, which don't presume one anothers' existence, and I like to cast my shadow on them.
In this cruel reality, these fragile universes exist only for moments until they collapse. But these moments are enough for me to glimpse them through the viewfinder. In addition, my camera is also my friend. The reality was invented for those who don't have fantasy.

tovább / more

Galán Géza

2007-04-12T15:07:00.000+02:00

"fuck history, make photos!" /ismeretlen kispesti költő/

21éve Pozsonyban megszülettem...(kimaradt rész...)...megörököltem a nikont édes jó atyámtól...(rész kimaradt............+/!((=)

most itt.

"fuck history, make photos!" /by an unknown poet from Kispest/

I was born in Pozsony 21 years ago... (missing section...)... inherited the nikon from my well-beloved father... (missing section...........+/!((=)

now being here.

tovább / more

Góczán Szilvia Letícia

2007-04-01T17:02:00.000+02:00

"Tegnap nem esett.
Ha nem ma veszed észre,
örültél volna."
- Terebess Gábor -

Olyan kisgyerek voltam, aki elhitte a szüleinek, mikor azt mondták: "De szépen rajzolsz, kislányom!"

Később rájöttem, hogy nem volt igaz, és elkezdtem a fotográfiával foglalkozni.
Öt-hat éve valaki megkérdezte tőlem, hogy miért választottam a fotózást.
A válasz egyszerű és naív volt: ha létezik esztétikum, szépség a világon, miért is ne mutathatnám meg annak, akinek nincs lehetősége látni azt? Ide illőnek érzem egyik legkedvesebb idézetemet: "Éppoly öröm teával szolgálni, mint teázni".

És annyi, de annyi gyönyörű dolog van a világon, hogy (remélem) életem végéig mutogathatom őket.

"No rain yesterday.
Had you realized it, you
would've been content"
- Gábor Terebess -

I was a little girl who took it on trust when my parents said: "You can draw very nicely, honey!"
Later I realized that it wasn't true, and began to be interested in photography.

5-6 years ago someone asked me why I had chosen photography. The answer was simple and naive: if aestethic, beauty exists in the world, why shouldn't I show it to those who don't have a chance to see it? I feel that one of my favourite quotations is suitable here: "The pleasure of serving tea is equal to the one of having it".

And there are pleanty of wonderful things in the world that I can (and I hope I'll be able to) keep showing them till the end of my life.

tovább / more

Nyíri Judit

2007-03-25T16:46:00.001+02:00

Nem vagyok fotóművész. De mindig van nálam digitális fényképezőgép. Mindent lefotózok, ami megérinti a lelkemet. Aztán a képek közül kiválogatom azt a néhányat, amely másokat is érdekelhet... Nagy ritkán az is előfordul, hogy már a fotózás pillanatában tudom, hogy tökéletes lesz a kép. Ezek az élet megismételhetetlen, hibátlan pillanatai.

( biophoto: Fazakas Gyula )

I'm not a professional photographer. But I always carry a digital camera with me. I shoot everything that touches my soul. Then from the pile of pictures I select the few ones of which I think other people also may be interested in... Very rarely I feel immediately in the moment of capturing the photo that it's going to be perfect. These are the unrepeatable, faultless moments of life.

tovább / more

Klenyánszki Csilla

2007-03-18T07:43:00.000+01:00

Szeretem ezt az elképzelt világot, mert megfoghatatlan, és így biztonságban érzem magam. A képek által falat vonhatok magam köré…

Csak az létezik, amit én látok.

I like this imaginary world, because it is incomprehensible, so I feel myself safe. By using pictures I can build up walls around myself...

What I can see exists only.

tovább / more

Páll Tamás

2007-02-19T04:40:00.000+01:00

Azt a különös és hátborzongató, furcsa és mégis belsőm mélyéről jövő érzést sosem fogom megszokni, amikor belenézek a fényképezőgépem keresőjébe, és magával ragad az a csoda, hogy belecsöppentem egy filmbe. Nem akció, nem komédia, nem dokumentum, de még csak nem is játékfilm…Nem, ez az én saját filmem. A lelkem és a szívem a szerző. Az agyam tudattalanja a rendező, a szemem az operatőr, amely a pillanatnyi lelkiállapotomat, hangulatomat illetve tudatalattimban érlelődött gondolataimat rögzíti. Az elkészült kép a mozivászon. A a fényképezőm pedig a vetítőgép.

Ebbe a filmbe születésem után 16 évvel csöppentem, 2005-ben, amikor a fényképezést elkezdtem komolyabban művelni, egy különös, belső indíttatás miatt, amit azóta sem fejtettem meg..
Ekkor kezdődött a forgatás, mely most is tart, és véget érni nem fog.

I will never get accustomed to that special, weird feeling, which -- though coming from my inner depths -- is very strange: as soon as I look into the viewfinder of my camera, I am enthralled by a miracle that I have become the part of a film. It is not action, not comedy, not documentary, not even a fiction... No, this is my own film. The authors are my spirit and heart; the director is my subconscious of my brain; my eye is the cameraman, who records my actual state of mind, my mood and my thoughts that ripened in my subconscious; the image is the screen; the camera is the movie projector.
I dropped into this fim 16 years after I was born, in 2005, when I began to photograph more seriously, due to a strange, inner motive, which I haven't been able to puzzle out yet... Shooting started at that time, it still keeps going on, and will never come to an end.

tovább / more

Tikos Dóra

2006-12-07T16:05:00.000+01:00

Csípem a fotózást, mert jól érzem magam közben. Egy fotóban leginkább az vonz, mikor a látszólag üres kuszaság végül összhangba kerül az arányokkal. Szeretem, ha ebbe a játékba az első ránézésre értelmetlen formák, részletek is beszállnak. Izgalmas, szép rendszerű foltokat keresgélek leginkább a világban.

I enjoy taking photographs, because meantime I feel good. I like it mostly when in a photograph the empty, tangled web of forms, which seem senseless, finally find their appropriate relations, ratios and meanings. Basically I search for nice, exciting, systematic patterns in the world.

tovább / more

Császár Alexandra

2006-10-22T16:48:00.000+02:00

Csak a varázslat, meg az álom az igazi - a többi hazugság.

Only magic and dream are the reality -- the rest is lie.

( biophoto: Galán Géza)

tovább:

Daczó Enikő

2006-10-08T06:03:00.000+02:00

1980-ban született Kézdivásárhelyen. (Románia)

Tanulmányok:

* 2000-2004 Jászvásári (Iasi) Képzőművészeti egyetem, monumentális festészet szak.
* 2004 Manchester Metropolitan University, Anglia (Socrates-Erasmus ösztöndíj)

Egyéni kiállítások:

* 2003 Kapcsolatok, Sepsiszentgyörgyi Képtár (Románia)
* 2004 Manchester, Faculty of Art & Design, Anglia
* 2004 Manchester, Font Bars, Anglia

Csoportos kiállítások:

* 2003 November 7, Esti Kornél kávéház, Sepsiszentgyörgy
* 2003 Burleszk, Esti Kornél kávéház, Sepsiszentgyörgy
* 2003 Mail Art, Franciaország
* 2004 "CowParade Manchester 2004"
* 2004 Kétsoros, Sepsiszentgyörgyi Képtár
* 2004 Haáz Rezsõ Múzeum, Székelyudvarhely
* 2004 Pelikán Galéria, Székesfehérvár
* 2004 Haiku, Sepsiszentgyörgyi Képtár
* 2005 Rezult Art, Sepsiszentgyörgyi Képtár
* 2005 VI. Finn-magyar szimpózium, Bartók 32 Galéria, Budapest
Padlásgaléria, Balatonalmádi
Élőművészeti akciók(Living art actions)
* 2004 Phone, installaction, Homoródszentmárton (Mocanu Florinnal)
* 2004 " Cheers, Do you enjoy, what is your identity" (Sinead O'Donell, Dávid Eszter) Sepsiszentgyörgy
* 2005 Why woman change, Felsőörs, Török Villa

Born in 1980 at Tg. Secuiesc, Romania

Studies

* 2000-2004 University of Fine Arts, Faculty of Monumental Painting, Iasi, Romania
* 2004 Manchester Metropolitan University, England (Socrates–Erasmus Scholarship)

Individual Exhibitions

* 2003 Connections, Art Gallery, Sf. Gheorghe, Romania
* 2004 Faculty of Art & Design, Manchester, England
* 2004 Font Bars, Manchester, England

Collective Exhibitions

* 2003 November 7th, Esti Kornél Cafe, Sf. Gheorghe, Romania
* 2003 Burlesque, Esti Kornél Cafe, Sf. Gheorghe, Romania
* 2003 Mail Art, France
* 2004 "CowParade Manchester 2004", England
* 2004 2 lines, Art Gallery, Sf Gheorghe, Romania
* 2004 Haáz Rezsõ Museum, Cristuri Secuiesc, Romania
* 2004 Pelikán Gallery, Székesfehérvár, Hungary
* 2004 Haiku, Art Gallery, Sf. Gheorghe, Romania
* 2005 Rezult Art, Art Gallery, Sf. Gheorghe, Romania
* 2005 6th Finnish-Hungarian Symposium, Bartók 32 Gallery, Budapest, Hungary
Padlásgaléria, Balatonalmádi, Hungary
Living Art Actions
* 2004 Phone, installation, Homoródszentmárton, Romania (with Mocanu Florin)
* 2004 "Cheers, Do you enjoy, what is your identity" (with Sinead O'Donell and Dávid Eszter) Sf. Gheorghe, Romania
* 2005 Why woman change, Török Villa, Felsőörs, Hungary

Mátray Gábor

2006-08-23T16:02:00.000+02:00

Fiatal fotós, különleges és érzékeny látásmóddal , akinek nagyon szeretném látni a tíz-húsz évvel későbbi képeit is.

1988-ban születtem Esztergomban. Az első gépemet úgy négy éve kaptam. Ez egy apró digitális volt. Később vettem egy tükörreflexes Canon-t. Ekkor már komolyabban foglalkoztatott a fotózás és úgy éreztem/érzem, hogy evvel szeretném eltölteni az életem. A középiskola negyedik osztálya mellett elvégeztem a Fotografus.hu alapítványi fotóiskola első félévét. Ez elég sokat javított a „fotós látásmódomon”, valamint itt tanultam meg laborálni, ami szintén nagyon élvezetes számomra.

tovább / more

A young photographer with special and sensitive view, whose pictures I want to see in the next 10-20 years

I was born in 1988 in Esztergom. I received my first camera some four years ago. It was a tiny digital one. Later I bought a Canon SLR. At that time I was interested in photography more seriously, and I felt that wanted to spend my life in this field. When completing the last year in the secondary school, I attended a term in a photo school Fotografus.hu sponsored by a foundation . This improved my photographic view a lot, and I learnt the lab work, which is also very enjoyable for me.

Fehér Vera

2006-06-16T18:02:00.001+02:00

Volt, hogy festő voltam, grafikus is voltam, keramikus is, bábkészítő, vadakat terelő juhász... (fauve?:) minden akartam lenni, amin keresztül közelebb kerülhetek egy fura érzéshez, ami kiskorom óta szorít belülről. Ez az ami képeket készíttet velem. Ki akar jönni, és valami érdekeset akar nekem mondani.

A fotózás volt az egyetlen, ami elég tág teret adott ennek a dolognak. Jó érzés volt, hogy az analóg technika során bárhol bele tudok nyúlni a képbe. Amúgy tisztábbnak tartom, ha egy fotó vágatlan, digitálisan vagy bármily módon retusálatlan. Szeretem ha egyívű a folyamat, az elején bemegy, a végén kijön egy csoda. Néha sikerül.

Beleszerettem a laborba, kipróbáltam agyament dolgokat, színes filmeket hívtam ff-nek, meg igazából szinte teljesen minőségtelen negáim vannak. Ha ide a netre felkerül egy kép, akkor azt előtte persze Photoshop-al kicsit eladhatóbbá varázsolom. Nem tudom, mi lenne ha lenne egy digitális gépem. Lehet hogy nem tenne jót, de a fene tudja. Olyan sok dolgot kipróbáltam már, minden nap mást akartam kísérletezni, montázsolni, szolarizálni, és még mindig van egy csomó dolog, aminek tájékán sem jártam. Még álmomban is fotózok. Legutóbbi szenvedélyem a hibákról szól, a hibaizmusról (de ezen nevetni kell, én sem veszem olyan komolyan, mégis sokat gondolkozom rajta) az a lényege, hogy szeretek hibázni. Mégpedig azért, mert akkor azonnal jön egy motiváció arra, hogy kijavítsam a hibát, és talán jobban átgondolom tőle az eredeti célt. Többféle hiba is van, van olyan hiba is, ami új oldalról mutatja meg a világot, és felnyitja az ember szemét. Vannak szép hibák is.

tovább / more

I have been a painter, also a graphic, a ceramist, I have made puppets, I wanted to be everything, through which I can get closer to the feeling which presses me from inside. This is what gets me to make pictures, continuously wants to come out and tell me something interesting.

Photography was the only thing which gave wider possibilities to this pressure. It was a really good feeling that I could modify the picture at any stages. Anyway, I feel more fair if a photo is uncropped and un-retouched digitally or in other way. I like if the process is a whole, a miracle starts at the beginning and comes out at the end. Sometimes it is succeeded to reach.

I fell in love with lab techniques, I have tried crazy things. I developed colour films as black and white, additionally, I have quite wrong quality negatives. Though if I post a picture on the web, previously I make it a little "edible". I wonder what if I had a digital camera. It would not make any good, but who knows... I tried so many things, I wanted to do experiments, collages, solarized photos, and there are still a lot of things, which I have never tried. I take shots even in my dreams. My latest passion is about the mistakes, the "mistakism" (it seems funny, I do not take it seriously either, but I keep thinking about it). The point is that I like to make mistakes, because it gives me a motivation to correct the error, so I think over the original intention more thoroughly. There are several types of mistakes; there is a kind, which shows the world from another point of view, and opens people's eyes... There are beautiful mistakes as well.

Müller Henrik

2006-06-03T07:17:00.000+02:00

Emlékeim szerint az 1960-as évek közepén vettem először kamerát a kezembe, egy Zorki 6-ot. Alapvető technikai és monochrom labortechnikai ismereteim is ebből az időből származnak.

Az 1990-es évek második felében néhány nagyobb utazás révén és elsősorban a digitális képfeldolgozás lehetővé válásával lett a kapcsolatom egyre intenzívebb a fényképezéssel. Újabb motivációt adott a digitális kamerák megjelenése, valamint az interneten való publikálás és az ezzel járó megmérettetés lehetõsége. Ma egyaránt használom az analóg és a digitális felvételi technikát, mindkét esetben számítógépes utómunkával kiegészítve.

Ami a témákat illeti, szeretek kísérletezni és sok újat kipróbálni, vállalva a sikertelenség veszélyét is. Közel állnak hozzám mind az erősen geometrikus hatású absztrakt, illetve építészeti felvételek, mind a speciális felvételi technikák és eljárások -- crosshívás, többszörös expozíció, lensbaby -- használata.

Speciális területként, a zene szeretetéhez kapcsolódóan szívesen fényképezek koncerteken, elsősorban jazz muzsikusokat.

Rendszerint cél nélkül indulok el és megpróbálom megragadni, feldolgozni a véletlen által szállított anyagot. Igyekszem környezetemet úgy bemutatni, hogy a szemlélő rácsodálkozzon. Egyelőre távol állnak tőlem a megrendezett és beállított felvételek.

tovább/more

If I remember well, I first took a camera, a Zorki 6, in my hands in the middle of the 60s. My basic technical and monochrom laboratory skills also come from that time. In the second half of the 90s my relation with the photography became much intense thank to some travels and by the development of digital image processing. Another motivation were the issuing of digital cameras as well as the possibility of publishing images on the web and getting wider publicity. Currently I use both analog and digital techniques completed with post-processing on the computer.

Regarding the subjects, I like to make experiments and try new things, taking the risk that I am not always successful. I mostly like capturing abstract and architectural shapes with geometrical effects as well as using special photographic techniques: cross-development, multi-exposure, lensbaby. As a special field, related to my love of music, I like to take pictures on concerts, mainly of jazz musicians.

Generally I set off without a definite aim, and I try to capture, process the material delivered by the accidental events. I aim to show my environment in such a way that makes the viewers wonder. Up to this time I have avoided taking preset studio photographs.

Miskolczi Norbert

2006-04-19T22:53:00.000+02:00

A fotózás számomra az ‘átlényegített’ valóság megragadására tett
kísérlet. Azokat a fotókat szeretem igazán, melyek az exponáló gomb
lenyomásakor egy szürreális valóságot rögzítenek. Talán ezt elkapni a
legnehezebb, főként csak analóg eszközök használatával, digitális
utómunka nélkül. A legizgalmasabb kérdés a leképzett valóság és a
modellül szolgáló valóság viszonya, az ezekkel való játék a
témakiválasztás, kompozíció, expozíció és a kész kép befogadóban
kiváltott hatásával.
A kép elkészítése nem fejeződik be nálam az exponáló gomb
lenyomásával, a saját ízlés szerinti hívás és a papírkép elkészítése
hozzátartozik az elképzelt látványvilág eléréséhez

In my approach, photography is an experiment that I make in order that I can capture the 'transformed' reality. I mostly like the photos which, in the moment of pressing the exposure button, record a surrealistic reality. Probably the most difficult thing is to capture this mainly with analogue tools without using digital post-processing. The most exciting question is the relation between the mapped reality and the one providing the model, and playing with subject selection, composition, and the impact of the completed picture on the audience.
Pressing the exposure button does not mean that the picture is already complete; developing the film to my taste, and printing the image are very important for me to create the imagined pictoral world.

tovább/more

Bárczy Géza - gejza

2006-04-03T12:18:00.000+02:00

"Kocsink robog. Hajunk lobog.

Fotók, és gondolatok az országútról, nem csak az úton lévőknek. Nem vagyok a szavak embere. Képekben gondolkodom. Ez akkor vált katasztrofális dologgá, amikor kaptam egy digitális fényképezőgépet. A sors keze lehetett, de egy idő után beleesett a Dunába, Ráckevén, a stégrõl. Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy vettem egy másikat."

Ma reggel nézegettem a képeidet, gejza. Válogattam, melyiket is tegyem ide föl, a fanatikusan-fantasztikus hajnali pillanataidból.
Még nem tudtam, hogy te ezt már nem láthatod.

tovább/more

"Our car is speeding, our hair is flying.

Photos and thoughts from the highways, not only for the ones who are also on their way on the roads. I am not the man of words. I am thinking in pictures. It really became a catastrophy when I received a digital camera. It could be the fate, but after a while it had been dropped in the Danube from a jetty at Ráckeve. Unfortunately I made a mistake by buying a new one."

This morning I was looking through your pictures, gejza. I wanted to select the ones I would post here from your fanatically fantastic dawn moments.
I had not known yet that you would not be able to look them.

Papp Nikoletta

2006-04-01T11:57:00.000+02:00

Nikol képeit titok és szépség lengi körül. Feltöri a felszínt, bújócskázni hív. Vékony kötélen táncol a valóság és a képzelet határán. Úgy érzem magam, mint az éjszaka mélyén, amikor szinte kívül kerülök időn és téren: messze még a hajnal, az estét már elfeledtem. Minden más, mint nappali fényben, a tárgyak titkos élete láthatóvá válik: moccannak, sóhajtanak, álmodnak és mesélnek.
- Hajdrák Tímea -

There are some mystery and beauty shrouding Nikol's pictures. They break through the surface and invite us to play hide-and-seek. She is a tight-rope dancer between reality and imagination. I feel like as if I were deep in dark at night leaving behind time and space: dawn is far away but evening has already been forgotten. Everything looks different, daylight hides the secret lives of objects. At night they move, breathe, dream and tell stories.

tovább/more

Olasz Tamás

2006-03-19T22:55:00.000+01:00

1977 tájéka lehetett, mikor 12 évesen megkaptam életem első fényképezőgépét, egy Smena-t.

Ekkor fedeztem fel először a fotó adta lehetőségeket, s ma is nagy becsben tartom azokat a fotókat, melyeket kirándulások alkalmával az akkori barátaimról készítettem.

Hogy ki tanított meg a blende, záridő stb. alapfogalmak használatára?! Már sajnos nem emlékszem.

Három évvel később jött az elhatározás, hogy elkezdek komolyan foglalkozni a mohákkal, azon belül is Mongólia mohaflórájának kutatásával. Ekkor még csak 15 éves voltam, de a cél érdekében a gimnázium mellett bejártam mongolul tanulni az ELTE Mongol szakára. Emellett, hogy az anyagiakat is megteremtsem a következõ évre tervezett mongóliai utazásomhoz, a nyári szünetben egy maszek kőműves mellett dolgoztam. Fizetésem egy részéből azonnal vettem egy Praktica fényképezőgépet. 1982-ben végül egyedül utaztam el Mongóliába mohákat gyűjteni. A gyűjtés dokumentációjaként készítettem a vegetáció fotókat. Sajnos ezen az úton tönkrement a Praktica gépem, melyet a következõ évi mongóliai gyűjtő expedícióra lecseréltem egy Chinon CM 4s-re. Ez a fényképezõgép a mai napig megvan, idén kapta meg ajándékba nyolc éves Domonkos fiam.

1984-ben kezdtem tanulmányaimat a Kertészeti Egyetemen, ahol továbbra is a mohakutatással foglalkoztam, és bár sokat fotóztam, egyenlőre csak a praktikus oldalát használtam ki a fotózás adta lehetőségeknek.
1986-ban ismét egy mongol gyűjtőút következett.
1989-ben diplomáztam le, s ahogy lenni szokott, én is kerestem az utam. A családalapítás, egzisztenciaépítés évei következtek.
1993-ban alapítottam jelenleg is működő cégemet.
Valami azonban nagyon hiányzott. A művészet mindig is foglalkoztatott. Gimnazista korom óta írok verseket. A fordulópont 1996-ban jött el, amikor beiratkozom az ASA fotótanfolyamára. Ettől kezdve változott meg minden. Végre rátaláltam az útra, a képi kifejezésformára.
1997-ben tizenketten megalakítottuk a Fénytörők alkotócsoportot. Általában évente rendezünk egy kiállítást. Havi rendszerességű gyűléseinken igyekszünk építő jellegű kritikával segíteni egymást.

Bár nem a fotózásból élek, a céges teendők mellett minden időmet és gondolatomat a fotográfia tölti ki. Munkáimat eddig főleg magamnak, illetve szűk kritikus környezetemnek készítettem.

2005-től tagja vagyok a Magyar Fotóművészek Szövetségének.

tovább/more

- Born in 1965, in Budapest
- Finished Eötvös József Secondary Grammar School
- Took photos in botanic expeditions to Mongolia in 1982, 1983 and 1986
- Graduated from the University of Horticulture, Budapest
- Took up independent enterprise as of 1989
- Finished ASA course on photography - Has been member of the photo group called Fénytörôk (Lightbreakers)
- 2005 Photographers' Association of Hungary

Nagy Balázs

2006-03-17T16:01:00.000+01:00

A képek nekem álom és ébrenlét közötti világ, ahol inkább csak eszköz vagyok, egy megfigyelő. Ha nem akarok semmit, hagyom, hogy olyan legyen amilyenné válni akar, azt hiszem ennél nem tehetek többet.

For me, pictures are an interim territory between dreams and reality, where I am merely a tool, a simple observer. If I do not want anything I just let it be whatever it wants to become; I think I cannot do more.

tovább/more

Fodor Tímea...

2006-03-15T17:40:00.000+01:00

..Timdzsi
1987. április végén születtem meg Makón. 1999 végén pedig létrejöttek az első fotóim.

Igazán 2003 óta alakulnak, tisztulnak a gondolataim a fotográfiával, képalkotással kapcsolatban, és tényleg, a legfontosabb:

„A művészet nem a láthatót másolja, hanem láthatóvá tesz", valamint: „A művész dolga az alkotás, nem a beszéd, helyette művei beszélnek."

I was born at the end of April, 1987, in Mako, Hungary. At the end of 1999 I created my first photographs. Since 2003 I have been learning more and more about photography and composition; and really, the most important thing is, "Art does not copy reality, but it makes it visible." Also, "The task of an artist is to create, not to talk; his works speak for themselves."

tovább/more

Simon Péter

2006-03-14T11:11:00.000+01:00

Ha megkérdezi valaki, általában nehezemre esik megfogalmaznom, miket szoktam fényképezni. Annyiféle ága van a fotómûvészetnek, mégsem tudom igazából egyikbe sem besorolni azt, amit csinálok.Lefényképezek valamit, mert tetszik, mert meglátok benne egy képet, vagy megsejtek egy helyzetben valamiféle tartalmat; de az is megtörténhet, hogy csak késõbb tárulkozik fel valami az elkészült fotón. Nem igazán azért készítek képeket, hogy kifejezzem magamat vagy illusztráljak egy gondolatot, hanem inkább, mert keresek valamit.

When people ask me, I usually have a hard time explaining what kind of pictures I take. There are so many branches of photography, still I have not been able to tell which one I belong in.I take photos of things or scenes which I like or which suggest an idea or an image to me. I might intuitively grasp the impact of an image, but at other times something is only revealed after I see the finished photo. I do not really take pictures in order to express myself or to illustrate ideas, but rather because I look for something.
tovább/more

Jókúti András

2006-03-12T08:31:00.000+01:00

26 éves vagyok, tősgyökeres budapesti. Noha jelen pillanatban jogászként dolgozom, a kreatív energiákat lekötni nem egyszerű dolog, és a „megélhetési konformizmus" mellett mindig elementáris erővel tört fel nálam, hogy valamit alkossak is, ne csak reprodukáljak. Sajnos mivel túl sok fába vágtam már fejszét életemben, az elmélyülés képessége egyelőre hiányzik belőlem. Távol-keleti értelemben nagyon nem vagyok „bölcs": a türelemnek és az alázatnak teljességgel híján vagyok. Így születhetett meg sok novella, egy befejezetlen regény töredéke, és egy történelmi dráma Kleopátra bukásáról, amelyhez egy csapat szinkronúszó lány felbukkanása is nagyban hozzájárul…

A fotóimat illető témaválasztásaimra ugyanezek a kettősségek jellemzőek. Nagyon vonzódom a kultúrtörténeti témákhoz (mitológia, szépirodalom, gyermekmesék), de sosem állom meg, hogy ne öntsem le valami kétes humorú szósszal az emberiség kollektív tudatalattijának féltett kincseit… ezt lehet „posztmodern újraértelmezésnek" is nevezni, de ha jobban megnézzük, mindez valójában csak (ön)irónia. Természetesen „kiadom magam" a képeimen keresztül, és komolyan gondolom, hogy ezek a történetek mindenkinek sokat jelentenek (nem véletlenül maradtak fenn ilyen tartósan), mégis mindig van egérút: ezeken mosolyogni (is) lehet.

Ha viszont nem szeretném egyre modorosabban túlragozni ezt a „manifestót", inkább csak annyit mondok, hogy a fényképezés által nyert valóság-töredékek számomra egyáltalán nem bírnak dokumentációs értékkel: kizárólag arra jók, hogy felépítsek belőlük valamiféle saját világot, ahol a letisztult design-kultusz jól megfér a barokkos túlzásokkal.

Ami művészi sikereimet illeti, idáig elsősorban baráti alapú megbízásokkal, két megvalósult nemzetközi plakáttervvel, számos on-line rajongóval és két kiállítással büszkélkedhetem („Hölgy fej nélkül" 2004-ben, illetve „Egy vízköpő panasza" 2005-ben; mindkettő Budapesten). Ezzel azonban nem elégszem meg: igyekszem a sors ígéreteit a középtávú jövőben valóra váltani.

tovább/more

I am 26, a natural born Budapestian.
I currently work as a lawyer, but creative energies are not easy to suppress, so I always preferred production for reproduction. Being a typical „jack of all trades, master of none", I have written many short stories, a fragment of a novel and a play about the fall of Cleopatra.

The same dichotomy characterises my photography: I am attracted to any subject with a cultural value (mythology, literature, fairy tales), but I can never refrain from pouring an ironical sauce upon those treasures of humanity’s collective subconscious.

Technically speaking: the fragments of reality gained by my camera don’t have any documentary value; they are only used to build up a world of my own, where minimalism lives together with ornamented artificiality.

My photographic achievements so far consist of minor commissions, two international poster projects, numerous on-line fans and two exhibitions („Lady without a Head" in 2004 and „Lament of a Gargoyle" in 2005, both in Budapest). My ambitions, however, point far beyond that: I intend to make present’s promises come true in the close future.

Koscsó Gábor

2006-03-10T06:12:00.000+01:00

1976-ban jöttem a világra. 27 évvel késõbb, ma már megmagyarázhatatlan indíttatásból vettem a kezembe elõször fényképezõgépet - azóta készítek képeket. Fotóim a tudattalanban érlelődnek, majd a pillanat szüli őket - sosem tervezek előre, nem cipelek a fejemben kész képeket. Hangulatokat próbálok megörökíteni - hangulatokat, melyek a hétköznapokban rejtőznek, melyek ott vannak körülöttünk, melyek mellett talán nap mint nap elmegyünk - hangulatokat, melyeket képpé alakítva önmagamra ismerek. A mindennapok álcája mögé rejtve, szavak nélkül próbálom elmondani a szavakba nem önthetőt.

I arrived in the world in 1976.
I first took a camera in my hands only 27 years later with an explainable intention – since then I take photos. My pictures ripen in my unconscious mind, and they are born in particular moments. I never make sketches and do not carry completed images in my mind. I try to capture moods – which hide in the everyday life, which surround us, and which we pass along day by day. Moods, transformed into pictures, in which I recognize myself. I have been trying to explain things, which hide in the everyday moments but cannot be phrased, without using words.

tovább/more

Kinga Britschgi

2006-03-08T08:06:00.000+01:00

Az álmok. A tárgyak. Az emlékek.

Kalandorok és kalandok. Szenvedések és szenvedélyek.

A jelen es a múlt közötti áthatolhatatlan pillanat.

Az Egyesült Államok nyugati partvidékéhez közel, Idaho állam fõvárosában, Boise-ban élek már több, mint 10 éve. Jórészt kollázsfestőnek mondom magam, de ez egyrészt nem mond sokat, másrészt nem is igazán igaz. Leginkább valóban kollázs jellegű dolgokon dolgozom, de nagy szerelem a linómetszés, a művészkönyv és a számítógépes grafika is.

Nagyon lassan és kínlódva dolgozom. A kollázst sokszor gondolják (joggal) improvizációs formának, de számomra inkább soha véget nem érő, keserédes küzdelem, ha úgy tetszik: fájdalmasan gyönyörű intellektuális élet-kaland. Nagyon sok személyes referencia van a munkáimban, konkrét utalás konkrét érzésekre, konkrét helyekre, konkrét eseményekre, konkrét személyekre. Nem baj, ha ez nem nyilvánvaló.

Tízezer életemben százezer fölülettel érintkeztem, ezek lerongyolódtak, megkoptak az idő folyamán. Megszállottan próbálom újrateremteni a rétegeimet, egyiket a másik hátára hordva, hogy azután ugyanolyan szenvedéllyel próbáljak áthatolni rajtuk: látni és megérteni, mi van ott, lent, a hajófenéken.

Városi tűzfalak, idő-tépte falragaszok, életünk nyomorúságos freskói.

tovább/more

Dreams. Objects. Memories.

Adventures and adventurers. Pain and passion.

The wuthering moment between Past and Present.

I have been living in Boise, ID (USA) for more than ten years. If asked I would say I am a collagepainter, although it is neither correct nor informative. Nevertheless, I mostly create collages but I am also in love with lino-cuts, artist books and computer graphics as well.

I work extremely slowly and it is not very easy for me either. Collage is often thought to be an improvisational form and it might as well be true. However, for me, creating my pieces is always a never-ending bittersweet battle. A painful and wonderful life-andventure, if you like. There are several personal references in my work: concrete feelings, concrete places, concrete events and concrete persons appear all the time. They are not always obvious and that is ok.

I am fascinated by the surfaces I have touched in my thousand lives; they disintegrate over time. Layers and layers are built and scratched away to reveal what lies beneath.

Urban walls, forgotten billboards, miserable frescos of our lives.

Nünü

2006-03-05T08:31:00.000+01:00

1982-ben születtem. A fotózást egy Zenittel mûvelem. Eleinte nem volt merszem belevágni a laborálásba, azonban amikor kaptam egy nagyítógépet, elhatároztam, hogy megpróbálkozok vele. Elsõ lépésként fotogramok készítésével próbáltam kitapasztalni, hogy miként reagál a fotópapír a fényre. Azóta eltelt pár év, de még mindig szívesen pakolgatok a nagyítandó képre áttetszõ fóliákat, gyöngyöket, üvegdarabokat, így alakítva a lefotózott valóság látványán. A digitális technikát is ûzöm, bár az analóg fotózás közelebb áll hozzám.

I was born in 1982. I use my Zenit camera for taking photos. At the beginning, I did not dare to develop the film on my own, however, when I received an enlarger, I decided to give a trial. As a first step, I made photograms in order to observe how the light affects the photo paper. Since then a couple of years passed but I still enjoy placing transparencies, beads, glass pieces on the pictures to be developed, this way I can transform the view of the recorded reality. I also go for digital, but the analogue techniques are
closer to me.

tovább / more

Liszkay Lilla

2006-03-03T15:53:00.000+01:00

1987-ben születtem, Kerepestarcsán. Egyszer megtaláltam a
nagyszüleim régi csokoládésdobozokba rejtett mégrégebbi
fotóit, amit nagy részben Jenő bácsikám kattintott és laborált.
2002-ben kaptam az első gépemet, egy Canon AE-1-et, azóta
mondhatom hogy tényleg fotózom.

I was born at Kerepestarcsa, Hungary. Once I found in an old chocolate box my grandparents' even older photographs, which had been taken and developed by my uncle Jeno. In 2002 I received my first camera, a Canon AE-1. Till then I can say that I actually take photos.

tovább / more

Csuhai Sándor

2006-03-02T14:33:00.000+01:00

Sokkal kényelmesebb egy digitális fotóval elkezdeni egy képet, kettővel
meg pláne, mint akár húzni egy vonalat. áldott is legyen a XXI. század
lazúrtechnikája, a photoeditorból a layerstyle.
"élnek a kövek, mert bennük is erő szalad"

Much more comfortable to start a picture with a digital photo, let alone two ones, than draw a single line. God bless the lazure technique of the 21st century and Photoeditor's layer style!
"The stones are alive, because strength is also
streaming in them"

tovább / more

Pál Gábor

2006-02-20T18:38:00.000+01:00

1981-ben jöttem létre Vácon.

Azóta pedig láttam, hogy mennyire tehetetlen az ember. Ebből a tehetetlenségből adódóan készítek képeket saját lelkem ápolására.

A fotómanipuláció kicsit olyan mint a fodrász. Senkinek sem kötelező fodrászhoz járnia, mégis mindenki elmegy, hogy megközelítse a szellemét.

I was "created" in Vác, Hungary in 1981. Since then I have realized that humans are incapable. I take my pictures due to this incapability to take care of my own soul. Manipulating photos is similar to be a hairdresser. No one is obliged to go to the hairdresser's, yet, people go there -- in order to be closer to their minds.

tovább/more

Porkoláb Zsófi

2006-02-18T12:49:00.000+01:00

1975-ben születtem. 2002-ben lett először saját fényképezőgépem, egy kis digitális Fuji 2800-as. Nagyon megszerettem, hogy segítségével tetszőleges kivágásokat rögzíthetek a valóságból (ami már persze el is szakad attól azonnal) s ezt a valamit még tovább alakíthatom,újrafesthetem digitálisan. Így kezdődött. Azóta van jobb gépem, filmre is szoktam fotózni és még mélyebben érdekel a fotográfia.

tovább / more

I was born in 1975. I had my first camera in 2002, a small digital Fuji 2800. I enjoyed very much that I could cut arbitrary scenes from the reality – which ones obviously secede from the reality immediately –, and then I could digitally modify and repaint them. This is how it began... Till then I have had a better camera, I also use a film camera, and I am involved in photography much more deeply.

Sándor Zsolt?...

2006-02-15T14:57:00.000+01:00

...Fantomas Yoyo? Zulu? Nightswimmer? 1964-tõl

Sokkal jobban érdekelnek a formán túli dolgok, mint maguk a formák. Nekem nem az a kérdés, mi van, hanem mi minden lehetne. És nem az, milyenek is a dolgok, hanem én milyenné alakulok át.
Érzékelés, reflexió, szabadság. Szerelem.

tovább /more

I am interested much more in the things beyond the forms than in forms themselves. For me, the question is not what is but what else could be. The point is not what the things are like, but how I myself will be transformed.
Perception, reflection, freedom. Love.

Biró Roland

2006-02-13T19:30:00.000+01:00

1974-ben születtem Szolnokon.

Gyermekkoromban sokat néztem amint apám festi az akvarelljeit, olajfestményeit .
Innen ered a szenvedélyem.

A modern technika eszközeivel alkotom képeim melyek jelentős része fotómontázs és fotógrafika.

tovább / more

I was born in 1974 at Szolnok.
When I was a child I often watched my father making watercolour or oil paintings. My passion resulted from this experience.
I create my pictures, mostly collages and photo graphics, by using modern technology.

Hajdrák Tímea

2006-02-09T14:54:00.003+01:00

Szeretem Petri György verseit: Brezsnyev halálára ezt írta: ... és nem veszi elő többé húgyfoltos sliccéből a nagy októberit...

Általában telefonnal fotózom villamosról, röptében. Lehetőleg lepukkant embereket, mert azt eszik, mint a napfelkeltét. Azután hazaviszem a telefonom, ami remeg, ha csörög, mert már csak az maradt nekem. És akkor adok neki a fotosoppal.

tovább / more

Usually I take snapshots with my phone when travelling on the tram. I mainly take photos of bums because their pictures are appreciated as much as sunsets. Then I take home my phone, which vibrates when rings, because it is the only thing that remained for me. And then I give them a blast with Photoshop.

Baász Imre

2006-02-08T18:06:00.000+01:00

Aradon született. 1965-ben vették fel a kolozsvári Ion Andreescu Képzőmuvészeti Főiskola grafika szakára, itt diplomázott 1972-ben. Államvizsga-dolgozata a Kriterion Könyvkiadó kérésére készített Kalevala-illusztrációk (a sorozatra a bukaresti Grafika Szalonon II. díjat kapott). 1976-ban telepedett le Sepsiszentgyörgyön, ahol a megyei múzeum képzőművészeti részlegének vezetésével bízták meg. 1979-tôl a külön épületbe költözött képtár igazgatója. Sepsiszentgyörgyön grafikai műhelyt rendezett be. Párhuzamosan fejezte ki magát grafikában és a 70-80-as évek expanziós műfajaiban: installációval, akcióval, témaelemző tárlatokkal.(Rajz-Szín-Forma, Madár...) 1981-ben megszervezte a Médium 1-et, az első országos jellegű kortárs kiállítást Sepsiszentgyörgyön; 1990-ben elindította az Annart performansz fesztivált; 1991-ben pedig ismét házigazdája volt a már nemzetközi Médium 2-nek. 1985-ben országos Grafikai Nagydíjat kapott, 1987-1988 -ban Kalevala-ösztöndíjjal Finnországban dolgozott; 1990-ben a bukaresti képzőművészeti akadémia tanára.

Jelenet (papír, tus, 1975)

rajzok a Tik-Tak gyereklapból

He was born in Arad (Romania). From 1965 he attended the Graphics Faculty of Ion Andreescu Art College; he graduated from there in 1972. His graduation work were the illustrations to Kalevala made for Kriterion Publishing House – with this series he won 2nd award on the Graphics Salon in Bucharest. He settled in Sf. Gheorghe, where he was in charge of the Fine Arts Department of the County Museum. From 1979 he was the director of the Art Gallery, which was moved to a separate building. Additionally, he established a graphical workshop in the city. He expressed himself both in graphics and the expansion styles of the 70s and 80s: installation, action, theme analysing exhibitions (Drawing–Colour–Form, Bird, etc.). In 1981 he organized Medium 1, the first contemporary national exhibition in Sf. Gheorghe. In 1990 he established the performance festival 'Annart'; in 1991 he was the host of Médium 2, which by then had become an international exhibition. In 1985 he received the Great Graphics Award; from 1987 to 1988 he worked in Finland with Kalevala fellowship; from 1990 he was a lecturer at Academy of Fine Arts in Bucharest.