26 éves vagyok, tősgyökeres budapesti. Noha jelen pillanatban jogászként dolgozom, a kreatív energiákat lekötni nem egyszerű dolog, és a „megélhetési konformizmus" mellett mindig elementáris erővel tört fel nálam, hogy valamit alkossak is, ne csak reprodukáljak. Sajnos mivel túl sok fába vágtam már fejszét életemben, az elmélyülés képessége egyelőre hiányzik belőlem. Távol-keleti értelemben nagyon nem vagyok „bölcs": a türelemnek és az alázatnak teljességgel híján vagyok. Így születhetett meg sok novella, egy befejezetlen regény töredéke, és egy történelmi dráma Kleopátra bukásáról, amelyhez egy csapat szinkronúszó lány felbukkanása is nagyban hozzájárul…A fotóimat illető témaválasztásaimra ugyanezek a kettősségek jellemzőek. Nagyon vonzódom a kultúrtörténeti témákhoz (mitológia, szépirodalom, gyermekmesék), de sosem állom meg, hogy ne öntsem le valami kétes humorú szósszal az emberiség kollektív tudatalattijának féltett kincseit… ezt lehet „posztmodern újraértelmezésnek" is nevezni, de ha jobban megnézzük, mindez valójában csak (ön)irónia. Természetesen „kiadom magam" a képeimen keresztül, és komolyan gondolom, hogy ezek a történetek mindenkinek sokat jelentenek (nem véletlenül maradtak fenn ilyen tartósan), mégis mindig van egérút: ezeken mosolyogni (is) lehet. 
Ha viszont nem szeretném egyre modorosabban túlragozni ezt a „manifestót", inkább csak annyit mondok, hogy a fényképezés által nyert valóság-töredékek számomra egyáltalán nem bírnak dokumentációs értékkel: kizárólag arra jók, hogy felépítsek belőlük valamiféle saját világot, ahol a letisztult design-kultusz jól megfér a barokkos túlzásokkal.
Ami művészi sikereimet illeti, idáig elsősorban baráti alapú megbízásokkal, két megvalósult nemzetközi plakáttervvel, számos on-line rajongóval és két kiállítással büszkélkedhetem („Hölgy fej nélkül" 2004-ben, illetve „Egy vízköpő panasza" 2005-ben; mindkettő Budapesten). Ezzel azonban nem elégszem meg: igyekszem a sors ígéreteit a középtávú jövőben valóra váltani.
Ha viszont nem szeretném egyre modorosabban túlragozni ezt a „manifestót", inkább csak annyit mondok, hogy a fényképezés által nyert valóság-töredékek számomra egyáltalán nem bírnak dokumentációs értékkel: kizárólag arra jók, hogy felépítsek belőlük valamiféle saját világot, ahol a letisztult design-kultusz jól megfér a barokkos túlzásokkal.
Ami művészi sikereimet illeti, idáig elsősorban baráti alapú megbízásokkal, két megvalósult nemzetközi plakáttervvel, számos on-line rajongóval és két kiállítással büszkélkedhetem („Hölgy fej nélkül" 2004-ben, illetve „Egy vízköpő panasza" 2005-ben; mindkettő Budapesten). Ezzel azonban nem elégszem meg: igyekszem a sors ígéreteit a középtávú jövőben valóra váltani.
I am 26, a natural born Budapestian.
I currently work as a lawyer, but creative energies are not easy to suppress, so I always preferred production for reproduction. Being a typical „jack of all trades, master of none", I have written many short stories, a fragment of a novel and a play about the fall of Cleopatra.
The same dichotomy characterises my photography: I am attracted to any subject with a cultural value (mythology, literature, fairy tales), but I can never refrain from pouring an ironical sauce upon those treasures of humanity’s collective subconscious.
Technically speaking: the fragments of reality gained by my camera don’t have any documentary value; they are only used to build up a world of my own, where minimalism lives together with ornamented artificiality.
My photographic achievements so far consist of minor commissions, two international poster projects, numerous on-line fans and two exhibitions („Lady without a Head" in 2004 and „Lament of a Gargoyle" in 2005, both in Budapest). My ambitions, however, point far beyond that: I intend to make present’s promises come true in the close future.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése