Lévai Katalin

1981. március 29-én jöttem világra Komáromban. Dekoratőr, grafikus vagyok.

A fotográfia gyermekkorom óta vonzott, mélyebben 2005 óta ismerkedem vele.

A filmes technikák foglalják le figyelmemet, közülük is leginkább a polaroid, amellyel időről időre függőségbe esem, illetve a négyzetbe zárt formák, színek, sőt manapság néha már színtelenségek is...

Kedvesek a szívemnek a szubjektív szépségek, keresem a formákat, színeket, összefüggéseket és összefüggéstelenségeket. Távol áll tőlem, hogy a képembe valamilyen komoly mondanivalót ültessek, a gondolatnál, az értelemnél, érthetőségnél fontosabb fogalmak számomra a megérzések és az érzések, a vizuális viszonyok. Amit feltárok, nem csak magamból tárom fel: szeretem, ha a fotógép is közreműködik a végeredmény létrehozásában.

Azt hiszem jó az úgy, ha mindenki elindul egy úton, aztán lehet, hogy találkozunk, de az is megeshet, hogy nem.

I arrived to this world on March 29th, 1981. I'm a decorateur and a graphic artist. I've been attracted by photography since my childhood, and I've got acquainted with it more deeply since 2005.

I'm mostly interested in the film techniques – first of all the Polaroid, which I've been addicted to from time to time –, and also squared forms, colours, as well as recently also colourlessness...

Subjective beauties touch my heart, I'm searching for shapes, colours, coherent and incoherent elements. It's not my nature to include serious message in my pictures; intuition, emotions, visual relations are more important for me than thoughts, sense or lucidity. What I uncover, don't unveil it only from myself: I like it when the "photo-machine" does take a part in the creation of the final work.

I think that it's a good thing if everyone depart on their particular ways, and then our ways will happen to cross each other, or maybe they won't.

tovább / more