2008-03-11

Altnőder Emese

Emese öreg gyermek.
Mindaz, amit alkotásainak mondhat, valami mély ösztön szüleménye. Talán örökség, ami az örökkévalóságba taszítja képeit. Játékosan fogalmaz, lendületből örökíti meg szubjektív világát. Nem tervez, hanem jelen van: él, átél, sír, örül - de kemény és eredeti. Képeibe átfoghatatlan káoszokat sűrít, s egyszeriben letisztítja és átértelmezi a világot.
Öröksége az öreg ösztön, örömmel örökít örökkévalósággá, megőrizni érdemes őrültségeket. Őse az összes ölelésnek, az összes öldöklésnek: ölén ördögi ősrobbanást hordozEmese álma könnyű képjáték egy modern legendához.
- Fehér Vera -




Emese is an old child.
Everything she creates is the offspring of some deep instinct. Maybe a heirloom that pushes her images into eternity. Her way of expression is playful, reflecting her own world in momentum. She does not plan, she is present: she lives, lives through, cries, rejoices - remaining hard and original. She compresses inperceivable chaoses into her images, at the same time cleaning and re-interpreting the world.
She inherited inmeasurable instincts, infiltrating invaluable insanities into infinity. Incorporates all embraces and massacres. carries ancient explosions in her loins.
Emese's dreams are light games for modern legends.
-Vera Fehér-







2 megjegyzés:

H.Z. írta...

Emese mit szólt az "öreg" jelzőhöz? :)

altnőder írta...

Emese nem szólt semmit, Emese gyermeki kacajba tört ki.
gyermek, GYERMEEEK!!!
:)