2010-12-05

Martinkó Márk



Mérsékelt Bulletin a likvidátor-programról:
„Nem vetjük el és nem is tagadjuk azt, hogy sejtállomá­nyunknak van egy alapvető állaga, amely mindenkor a legnagyobb rugalmasságot igyekszik fenntartani anélkül, hogy a likvidácionizmus mocsarába tévedne..."
Mérsékelt és Részleges Bulletin:
„Nem ellenezzük kifejezetten a telepátiával foglalkozó kutatásokat. Hiszen a telepátia, megfelelően alkalmazva és kellően megértve végül is védelmet jelent a hatalomra törő egyének vagy érdekcsoportok által gyakorolt szervezett kényszer és zsarnokság minden formája ellen. Ellenezzük, mint ahogyan az atomháborút is ellenezzük, az olyan fel­használását az idevágó ismereteknek, hogy az egy másik élőlény egyéniségének az ellenőrzésére, erőszakos irányítá­sára, megalázására, kizsákmányolására vagy megsemmisí­tésére szolgálhasson. A telepátia jellegénél fogva nem egy­irányú folyamat. Az egyirányú telepatikus adás létrehozásá­ra irányuló törekvés a minősíthetetlen gonoszság tetőfo­ka..."




T.B. - Tentative Bulletin-Liquefaction: " We must not reject or deny our protoplasmic core, striving at all time to maintain a maximum of flexibility without falling into the morass of liquefaction..."

Tentative and Incomplete Bulletin: " Emphatically we do not oppose telepathic research. In fact, telepathy properly used and understood could be the ultimate defense against any form of organized coercion or tyranny on the part of pressure groups or individual control addicts. We oppose, as we oppose atomic war, the use of such knowledge to control, coerce, debase, exploit or annihilate the individuality of another living creature. Telepathy is not, by its nature, a one way process. To attempt to set up a one-way telepathic broadcast must be regarded as an unqualified evil..."

Biophoto: Vachter János

2010-10-28

Nagy Csaba



A plazmagömbök indukciós gerjesztésére viszonylag alacsony frekvenciatartományt alkalmaznak, az ultrahang-frekvencia alsó, már nem hallható részében. A kísérleti és egyedi berendezések, az olcsó megvalósítás miatt, 15-16 kHz-en üzemelnek. Ez a frekvenciatartomány azonos a tévékészülékek soreltérítésének frekvenciájával, ami 15 625 Hz. Az itt alkalmazott ún. sorvégfokozat ezenkívül impulzusüzemben a 15-16 kV-ot is előállítja, így ideálisan megfelel. Az egyenirányítót el kell hagyni, mert a jelenség nagyfeszültségű egyenárammal nem jön létre.








For inductive generation of plasma spheres, relatively low frequency range is applied, in the not audible, lower section of ultrasound frequency range. For cost-effective establishment, the experimental and individual equipments operate in 15 to 16 kHz. This frequency range is equal to the line frequency of TV sets, which is 15 ,625 Hz. Additionally, the so called line end stage, applied here, in impulse operation can generate up to 15 to 16 kV, so it can be used perfectly. The rectifier should be omitted since the phenomenon can not be generated with direct current.



Translated by: Judit Nyíri

tovább/more

2010-07-14

Vachter János

kezdetben vala A Paradicsom. a gyönyör, a teljesség, az egység, a harmónia. és minden milliárd szilánkra töretett az ember kiűzetésével, a pillanattal, mikortól kezdve tudta, hogy meghal. azóta keresi a szilánkokat. de a hat milliárd ember hatmilliárdszor milliárdnyi szilánkot hordoz magában. és keres. van köztük, aki a szilánkokból világot akar össze rakni. paradicsomit. pokolit. földit. emberit, angyalit, sosemvoltat, seholnemleszt. és ennek lehetetlensége ad minden gyönyörűséget. mert a milliárdnyi belső szilánk miatt mást, és máshogy lát, mint a másik. másnak látja, amit találni vél, mint a másik, még ha ugyanazt találják is meg. legyen az hegy, folyó, ember, arc, kéz, test, állat, sejt, vagy mégoly határozottnak tűnő dolog, mint egy épület. minden sugárzik, érzéssé válik. ugyanazt nézzük, másnak látjuk. mert másként érezzük, mert mások a szilánkjaink. másnak látjuk ezeket itt, magukat a képeket is, ha a képeket nézzük, és másnak látjuk azt, ami a képen megjelenik, mint ő látta, mikor képpé emelte a pillanatot. yan is másik milliárd szilánkot hordoz, mint mi. minden eltér, minden elmozdul a helyéről. mégis összeáll valami. mégis élvezzük, amit mutat. még ha a saját szilánkjaink fénytörésében látjuk is, amit ő látott, érzett, és bár más az, amit mi látunk, megértjük. vagy nem, de érezzük. és hisszük, hogy azt, amit ő is érez. de ez nem is fontos. ezekben a szilánkokban is a gyönyör, a teljesség, az egység szilánkjait fedezzük fel. mindenki a maga paradicsomáét. és soha nem lesz újra egy, A Paradicsom, de milliárd szilánknyi paradicsom. ezek itt az ő szilánknyi Paradicsomának szilánkjai. gyönyörködjetek, élvezzétek! 
- elmoro -





in the beginning there was The Paradise. contentment, completeness, oneness, harmony. then everything was broken into billion chips with the expulsion of man, from the moment when he became aware that he would die. since then he is searching the chips. but six billion people bear six billion times billion chips in themselves. and they are searching. there are some among them who want to construct worlds of the chips. paradisiac ones. hellish ones. worldly ones. human ones, angelic ones, never-been ones, nowhere-existing ones. and the impossibility of this effort produces all the delights. since due to the billion inner chips, they realise different things and view them differently than other people. they see their finds different, even if they discover the same subject. even if it is a hill, a river, a human, a hand, a body, an animal, a cell, or a quite definite object such as a building. everything radiates and becomes an emotion. we are looking at the same subject but see it differently. because we apprehend it differently as we have different chips. we either view these pictures itself or the contents of the pictures distinct from those ones that he noticed when he created the picture at a particular moment. yan also carries billion of chips distinct from ours. everything is different, everything is moving away from its place. yet, something is compiled. yet, we enjoy his presentation. even if we view the subjects, he saw or felt, in the refraction of our own chips, and even if we view them differently, we can apprehend them. or we can't, but we feel. and believe that our experience is equivalent to his emotions. but eventually this is not important. in these chips we also discover the chips of bliss, completeness, oneness. every people is of their own paradise. and though it never will be complete again, The Paradise, but still a billion crumbs of paradise exists. these here are the chips of his crumb of Paradise. let's be delighted and contented!
- elmoro -
Translated by: Judit Nyíri
Biophoto: Márk Martinkó 

2010-05-31

Mándi Emese


(biophoto: Altnőder Emese)
fényképek… ismerem. nem is kéz rajzolja, mintha festene, rézkarcolna, mintázna, firkálna. nincsenek saját vonásai, a technika hagy sötét foltot processzoron, filmen, papíron. milyen ellentmondásos. a kéz csak a gombot nyomja, a képhez nem ér ember, mégis. mégis sajáttá válik, mégis ráismerek. mégis látom, ő az. a képeket nézem, és őt látom. a tisztánlátást, az érzelmet, a költészetet, a nap forróságát, az árnyék hűsét az ő bőrén, a forgószél lendületét, amit ő támaszt fel és ami őt sodorja köztünk táncolva, az érzékenységét, az érzékiségét, az üdeségét, a kamaszságát, a nőiségét, néha még a leheletét is érzem, a nevetését is hallom. pedig a képek némák. és nem érezhetem a bőrömön. állítólag. de ez nem igaz. azt mondják, a fénykép a valóság. 
de nem az, így nem lehet. vagy mégis. de nem objektív. saját valóság, amit közvetítenek. így lesz a miénk. mert szórja két kézzel, közénk, és ha tudjuk, befogadjuk. aztán egyszer a sok fényképből, szilánkból összeáll egy kép. róla. egy képen sincs rajta, mégis őt látom. megismertem, ismerem. körbeértem. most jó, megnyugodtam, örülök.
-elmoro- 







images... I know them. it's not a hand that is drawing them as it would paint, etch, mould, scribble. it doesn't have own characteristics. it's only the technique that leaves black spots on the processor, film, or paper. what a conflict. the hand just pushes the button, but the image is not touched by a human, and yet. yet, it's becoming her own, yet, I can recognise it, yet, I can see that it's hers. I'm viewing the pictures and see HER.
the discernment, the emotions, the poetry, the heat of the sun, the cool of the shadow on her skin, the whirl of the windstorm provoked by her, which drifts her dancing among us; her sensitivity, her sensuality, her peachiness, her naughtiness, her femininity; I feel her breath, hear her laugh. even if the images are silent. and I can't feel them on my skin. allegedly. but this is not true. people say, photos ARE the reality. but they aren't, they can't be. anyway, they might be. but they're not the objective reality. they're an own individual reality conveyed by someone. this is how they can become ours. because she spreads them to us with both hands, and if we are able to, we can comprehend them. then, from many photos, chips, the image is assembled. of her. she is not visible in either pictures, and yet, I can see her. I've become familiar with her, I could learn her. by now, I could get around. I feel good, I'm relaxed, I'm contented.
-elmoro-
Translated by: Judit Nyíri

tovább / more 

 

2009-08-16

Janda Anna

"Nem a klozett ült rá a képzeletre.
Egyszer velem is megtörtént ugyanez.
Jól emlékszem az esetre: egy öregasszonyt összetévesztettem egy vermonti pisztrángpatakkal, és persze kénytelen voltam bocsánatot kérni.
Elnézést - mondtam - Azt hittem, hogy ön egy pisztrángpatak.
Tévedett - felelte az öregasszony."
(Richard Brautigan: Pisztrángfogás Amerikában)

(biophoto: Hajdrák Tímea)









" Not the loo sat on the fantasy.Once it happened the same with me.I remember the case well: I took an old woman for a trout stream of Vermont and of course I had to apologise.Sorry - I said - I thought that you are a trout stream.You are wrong - answered the old woman."
(Richard Brautigan: Trout Fishing in America)


2009-02-13

Kovács Krisztián

Szépjónapot kívánok, kedves három királyok! Legalább nektek legyen az. Engem szétzabál a kolera, a rohadás pusztítja a lelkem, megállt a szívem, színem sincs már, a testhőmérsékletem 21 fok, szobahőmérséklet. Na jó, válság van, csak 19. Jó, bevallom, elromlott a fűtés, csak 16. Mondjuk, ami színes, színes, de ami nem, az nem fekete-fehér. De szürke, az a fajta, ami, mint egy hidraulikus prés, nyomja az ember mellét, szorítja ki a szuszt a tüdőből, össze a szívet papírzsebkendőnyi puha galacsinná, áhh… Kurva kifejezőerő, bazmeg. Honnan van ennek ennyi? Kíméletlenek ezek a képek. Kíméletlenek. Büntetést érdemelne, aki csinálta őket. Hogy milyet, nem tudom, mert már bünteti magát is, persze velünk együtt, nehogy mi kimaradjunk a jó világból. Az ő jó világából. Ahol a stüszi vadász haptákban áll élete végéig, ki tudja, mióta áll már így, de most inkább hatvan és hetven közt van, háta mögött mintha fény is lenne a képen, de mi a franc van, a fényhez valahogy más asszociácók kötődnek a kommersz kis agyamban, hol vannak azok most? Világosnak látszik a kép, mégis sötét, még ez is. Miért? Hogy a többi milyen? Sötét hát, még sötétebb, azzal kezdtem, kolera, rohadalom, depresszió, szörnyetegrettenet, az a kis szöszi, még szexi is lehet a leejtett spagettipánttal szóval a nő azzal az izével a szájában, a nyelve kitépve, vagy egy farok bekapva-megnyúzva-leharapva, vagy a kettő közt bármi és közben engem néz, engem!, hogy belémfagy a vér, pedig én nem csináltam semmit, csak őt nézem, nem is, csak a képét, mégis én érzem bűnösnek magam. Mi van itt?
-elmoro-




Have a good day, dear three kings! At least you have one. I've been decayed by cholera, rot is destroying my spirit, my heart stopped, I am quite uncoloured, my body temperature is 21 degrees C... room temperature. Alright, there is a crisis, it's only 19 degrees. OK, I admit that also the heating is out of order, so it is only 16. Well, say, which is colourful that is colourful, but which isn't such that is not black and white. But it's grey. A sort, which, like a hydraulic ram, presses the chest, squeezes the breath out of the lungs, presses the heart to a soft paper-tissue-size pellet, ahhh... What a fucking expressive power! How could he have so much? Harsh pictures are these. Harsh ones. He, who created them, should be punished. I wonder what kind of punishment he deserves, since he already punishes himself, as well as us, lest we will be left out of this fun. Of his fun. Where the hunter stands at attention till his life will end, and who knows how long he has been standing this way, but now he is between 60 and 70, and also as if there was some light behind him in the picture, but what the hell is it... in my ordenary mind I have other associations to light, where are they now? Furthermore, the picture seems light, but it is still dark. Why? And what are the others like? Well, dark... or even darker, I started with cholera, decay, depression, terrible atrocity, that little blonde could be sexy with that slipped-off spaghetti-string, well, that woman with that sort of something in her mouth, which is her tongue torn out or a dick snapped-skinned-bitten off, or anything between these two, and she is watching me... me! the blood is running cold in me, although I haven't done anything, just was looking at her, yet, I feel myself guilty. What the hell is going here?!
- elmoro -

Translated by: Judit Nyíri

tovább / more