Janda Anna

"Nem a klozett ült rá a képzeletre.
Egyszer velem is megtörtént ugyanez.
Jól emlékszem az esetre: egy öregasszonyt összetévesztettem egy vermonti pisztrángpatakkal, és persze kénytelen voltam bocsánatot kérni.
Elnézést - mondtam - Azt hittem, hogy ön egy pisztrángpatak.
Tévedett - felelte az öregasszony."
(Richard Brautigan: Pisztrángfogás Amerikában)

(biophoto: Hajdrák Tímea)

" Not the loo sat on the fantasy.Once it happened the same with me.I remember the case well: I took an old woman for a trout stream of Vermont and of course I had to apologise.Sorry - I said - I thought that you are a trout stream.You are wrong - answered the old woman."

(Richard Brautigan: Trout Fishing in America)

tovább / more

Kovács Krisztián

Szépjónapot kívánok, kedves három királyok! Legalább nektek legyen az. Engem szétzabál a kolera, a rohadás pusztítja a lelkem, megállt a szívem, színem sincs már, a testhőmérsékletem 21 fok, szobahőmérséklet. Na jó, válság van, csak 19. Jó, bevallom, elromlott a fűtés, csak 16. Mondjuk, ami színes, színes, de ami nem, az nem fekete-fehér. De szürke, az a fajta, ami, mint egy hidraulikus prés, nyomja az ember mellét, szorítja ki a szuszt a tüdőből, össze a szívet papírzsebkendőnyi puha galacsinná, áhh… Kurva kifejezőerő, bazmeg. Honnan van ennek ennyi? Kíméletlenek ezek a képek. Kíméletlenek. Büntetést érdemelne, aki csinálta őket. Hogy milyet, nem tudom, mert már bünteti magát is, persze velünk együtt, nehogy mi kimaradjunk a jó világból. Az ő jó világából. Ahol a stüszi vadász haptákban áll élete végéig, ki tudja, mióta áll már így, de most inkább hatvan és hetven közt van, háta mögött mintha fény is lenne a képen, de mi a franc van, a fényhez valahogy más asszociácók kötődnek a kommersz kis agyamban, hol vannak azok most? Világosnak látszik a kép, mégis sötét, még ez is. Miért? Hogy a többi milyen? Sötét hát, még sötétebb, azzal kezdtem, kolera, rohadalom, depresszió, szörnyetegrettenet, az a kis szöszi, még szexi is lehet a leejtett spagettipánttal szóval a nő azzal az izével a szájában, a nyelve kitépve, vagy egy farok bekapva-megnyúzva-leharapva, vagy a kettő közt bármi és közben engem néz, engem!, hogy belémfagy a vér, pedig én nem csináltam semmit, csak őt nézem, nem is, csak a képét, mégis én érzem bűnösnek magam. Mi van itt?
-elmoro-

Have a good day, dear three kings! At least you have one. I've been decayed by cholera, rot is destroying my spirit, my heart stopped, I am quite uncoloured, my body temperature is 21 degrees C... room temperature. Alright, there is a crisis, it's only 19 degrees. OK, I admit that also the heating is out of order, so it is only 16. Well, say, which is colourful that is colourful, but which isn't such that is not black and white. But it's grey. A sort, which, like a hydraulic ram, presses the chest, squeezes the breath out of the lungs, presses the heart to a soft paper-tissue-size pellet, ahhh... What a fucking expressive power! How could he have so much? Harsh pictures are these. Harsh ones. He, who created them, should be punished. I wonder what kind of punishment he deserves, since he already punishes himself, as well as us, lest we will be left out of this fun. Of his fun. Where the hunter stands at attention till his life will end, and who knows how long he has been standing this way, but now he is between 60 and 70, and also as if there was some light behind him in the picture, but what the hell is it... in my ordenary mind I have other associations to light, where are they now? Furthermore, the picture seems light, but it is still dark. Why? And what are the others like? Well, dark... or even darker, I started with cholera, decay, depression, terrible atrocity, that little blonde could be sexy with that slipped-off spaghetti-string, well, that woman with that sort of something in her mouth, which is her tongue torn out or a dick snapped-skinned-bitten off, or anything between these two, and she is watching me... me! the blood is running cold in me, although I haven't done anything, just was looking at her, yet, I feel myself guilty. What the hell is going here?!
- elmoro -

Translated by: Judit Nyíri

tovább / more

Dóka Béla

kurva egy világ ez, béla, ahol vagy. vagy amit mutatsz. vagy ahová bedobsz engem. tombol a vak test kultúra. a kulturálódó testek körül és közt meg rohad, elenyészik minden, elhasznált, értéktelennek látszik, még a szagát is érzem, áporodott, fanyar, a kultúra termelődésének szaga. itt mindenki a test kultúrájára figyel, mintha az lenne a boldogság záloga, ami kint van, üssön, bármi áron, a gyerektestű-öregfejű nő veszettül kapaszkodik, hogy meglássa a tükörkép illúziójában azt a testet, ami párja a csokibabák pazar pompájának. szóval mind másnak akar látszani, a hülye bajnoknak, az aszottkicsi szépnek, a kamaszfiúlány – akit kint, a színes reklámok tökéletesen szép nemkultúrvilágában irtanának, mint a lábgombát és itt végre szeretheti magát - nőnek, a felfújt hólyag kurvaerősnek, a csajok a sorban bombázónak.közben mindben ott a kuporgó lélek, emberek, torzulnak folyton, mert nem tudnak ellenállni a külvilág zavaros és érthetetlen hazugságterrorjának, kell valami kapaszkodó, kell valami, ami fontos, ami felértékel engem, amitől láthatom a méltóságot a szememben, amiért szerethetem magam. ha nincs más, legyen a test. te béla, tudod te, hogy mi is így vagyunk ezzel, te, meg én? csak mi asztráltestet használunk, a képeinket. azokba rejtjük magunkat, azokba kapaszkodunk. aztán kilépek a szalonból és valami szép van a kezemben. az ernyőn viszem magammal a kamaszfiúlány szépséges arcát. mondjuk.

- elmoro -

it's a screwed up world where you are, béla. or where you throw me into. the blind cult of body is unleashed. around and among all these cultivated bodies all is rotting, there is decay everywhere, everything looks used up, worthless, I can even smell it, it's damp and sour: the odour of procreating culture. everyone focuses on the culture of the body here, as if the appearance were the token of happiness, it should be a blast at any price, the woman with a child's body and a hag's head desperately strives to see the body that might match the shimmering splendor of the chocolate dolls in the illusion of her reflection. each of them wants to look like someone else: the geek like a champ, the shriveled beautiful, the adolescent androgyn (who would be exterminated like fungus in the non-cultivated, perfectly beautiful outside world of colourful advertisements, but who can at last love herself over here) like a woman, the nitwit bloke fucking strong, the gals in the row like hot babes. in the meantime, they all contain a crouching little soul, they are human, constantly contorted because they can't resist the confusing and unintelligible terror of lies from the outer world, they need something to hold onto, something is needed that is important, that gives me value, that makes me see the dignity in my own eyes, that makes me able to love myself. if there is nothing else, let it be the body. hey béla, do you know that we are just the same, you and I? only that we are using our astral bodies, our pictures. we hide ourselves within and hold onto them. then I step out of the drawing room and I have something nice-looking in my hands. I am carrying the beautiful face of the adolescent androgyn on the umbrella. for instance.

- elmoro -

Translated by András Jókúti

tovább / more

Vágó Csaba

1981. Az év amikor először vettem levegőt ezen a világon. Talán egy másikon költő lennék, de itt fotózni kezdtem.
Fotózni nekem annyi, mint megmutatni a világnak a fejemben lévő képeket. Az évek rámutattak, hogy sosem elég 1 masina. Mindig kell valami új és érdekes. Állandóan keresem a még számomra ismeretlen technikákat. Persze nem csak kísérletezem. Mert a móka mellé szükség van egy kis szórakozásra is!

1981 is the year when I first took breath in this world. In a different one I may have been a poet, but in this one I started to photograph.

For me, photography is to show the images, being in my mind, to the world. During the years it has turned out that one camera is never enough. I always need something new and interesting. I'am continuously seeking for techniques which are new even to me. But I don't make only experiments. Since apart from the fun I also need some entertainment!

tovább / more

Lévai Katalin

1981. március 29-én jöttem világra Komáromban. Dekoratőr, grafikus vagyok.
A fotográfia gyermekkorom óta vonzott, mélyebben 2005 óta ismerkedem vele.
A filmes technikák foglalják le figyelmemet, közülük is leginkább a polaroid, amellyel időről időre függőségbe esem, illetve a négyzetbe zárt formák, színek, sőt manapság néha már színtelenségek is...
Kedvesek a szívemnek a szubjektív szépségek, keresem a formákat, színeket, összefüggéseket és összefüggéstelenségeket. Távol áll tőlem, hogy a képembe valamilyen komoly mondanivalót ültessek, a gondolatnál, az értelemnél, érthetőségnél fontosabb fogalmak számomra a megérzések és az érzések, a vizuális viszonyok. Amit feltárok, nem csak magamból tárom fel: szeretem, ha a fotógép is közreműködik a végeredmény létrehozásában.

Azt hiszem jó az úgy, ha mindenki elindul egy úton, aztán lehet, hogy találkozunk, de az is megeshet, hogy nem.

I arrived to this world on March 29th, 1981. I'm a decorateur and a graphic artist. I've been attracted by photography since my childhood, and I've got acquainted with it more deeply since 2005.
I'm mostly interested in the film techniques – first of all the Polaroid, which I've been addicted to from time to time –, and also squared forms, colours, as well as recently also colourlessness...
Subjective beauties touch my heart, I'm searching for shapes, colours, coherent and incoherent elements. It's not my nature to include serious message in my pictures; intuition, emotions, visual relations are more important for me than thoughts, sense or lucidity. What I uncover, don't unveil it only from myself: I like it when the "photo-machine" does take a part in the creation of the final work.

I think that it's a good thing if everyone depart on their particular ways, and then our ways will happen to cross each other, or maybe they won't.
tovább / more

Varga Tamás

"Szóval a régi csatakiáltás: barátságos arcot. Barátságos arcot kell vágnom az életre, a világra, mindenre, ami körülöttem van." Kosztolányi Dezső

Nos igyekszem, de kell a segítség. Így hát fotókkal szállok ki az ágyból és velük is fekszem, majd róluk álmodom...a képek a mindenem...




"As the old war-cry says: Cheese! I need to keep smiling on life, the world, anything around me." - Dezső Kosztolányi

Well, I endeavour to do this but I need assistance. Therefore I get out of bed with photos and go to bed with photos, and then they also appear in my dreams... they mean everything to me...

tovább / more

Altnőder Emese

Emese öreg gyermek.
Mindaz, amit alkotásainak mondhat, valami mély ösztön szüleménye. Talán örökség, ami az örökkévalóságba taszítja képeit. Játékosan fogalmaz, lendületből örökíti meg szubjektív világát. Nem tervez, hanem jelen van: él, átél, sír, örül - de kemény és eredeti. Képeibe átfoghatatlan káoszokat sűrít, s egyszeriben letisztítja és átértelmezi a világot.
Öröksége az öreg ösztön, örömmel örökít örökkévalósággá, megőrizni érdemes őrültségeket. Őse az összes ölelésnek, az összes öldöklésnek: ölén ördögi ősrobbanást hordozEmese álma könnyű képjáték egy modern legendához.
- Fehér Vera -




Emese is an old child.
Everything she creates is the offspring of some deep instinct. Maybe a heirloom that pushes her images into eternity. Her way of expression is playful, reflecting her own world in momentum. She does not plan, she is present: she lives, lives through, cries, rejoices - remaining hard and original. She compresses inperceivable chaoses into her images, at the same time cleaning and re-interpreting the world.
She inherited inmeasurable instincts, infiltrating invaluable insanities into infinity. Incorporates all embraces and massacres. carries ancient explosions in her loins.
Emese's dreams are light games for modern legends.
-Vera Fehér-

tovább / more

Sztankó Demeter (Станько Дмитро)

Szeretek játszani. Szeretek elővenni egy pillanatot a káoszból, és a saját világomba emelni , saját összefüggéseket kitalálni. Szeretem megfordítani az időt, az ok-okozati kapcsolatokat, áthelyezni a súlypontokat. Szeretem összekapcsolni az olyan dolgokat, amelyek esetleg nem is sejtenek egymás létezéséről, és szeretem rávetíteni az árnyékomat.

Ebben a kegyetlen valóságban az ilyen törékeny univerzumok csak pillanatokig élnek, amíg össze nem omlanak. De ez a pillanat elég ahhoz, hogy meglássam őket az objektíven keresztül. Ezért barátom a fotógép. A valóságot pedig azoknak találtak ki, akiknek nincs fantáziájuk.

(biophoto: Fehér Vera)

I like to play. I like to bring out a moment from the chaos and transfer it to my own world, to figure out my own contexts. I like to reverse the time, the cause and effect relations, and to lay the emphasis on different points. I like to relate things, which don't presume one anothers' existence, and I like to cast my shadow on them.
In this cruel reality, these fragile universes exist only for moments until they collapse. But these moments are enough for me to glimpse them through the viewfinder. In addition, my camera is also my friend. The reality was invented for those who don't have fantasy.

tovább / more

Galán Géza

"fuck history, make photos!" /ismeretlen kispesti költő/

21éve Pozsonyban megszülettem...(kimaradt rész...)...megörököltem a nikont édes jó atyámtól...(rész kimaradt............+/!((=)

most itt.

"fuck history, make photos!" /by an unknown poet from Kispest/

I was born in Pozsony 21 years ago... (missing section...)... inherited the nikon from my well-beloved father... (missing section...........+/!((=)

now being here.

tovább / more

Góczán Szilvia Letícia

"Tegnap nem esett.
Ha nem ma veszed észre,
örültél volna."
- Terebess Gábor -

Olyan kisgyerek voltam, aki elhitte a szüleinek, mikor azt mondták: "De szépen rajzolsz, kislányom!"

Később rájöttem, hogy nem volt igaz, és elkezdtem a fotográfiával foglalkozni.
Öt-hat éve valaki megkérdezte tőlem, hogy miért választottam a fotózást.
A válasz egyszerű és naív volt: ha létezik esztétikum, szépség a világon, miért is ne mutathatnám meg annak, akinek nincs lehetősége látni azt? Ide illőnek érzem egyik legkedvesebb idézetemet: "Éppoly öröm teával szolgálni, mint teázni".

És annyi, de annyi gyönyörű dolog van a világon, hogy (remélem) életem végéig mutogathatom őket.

"No rain yesterday.
Had you realized it, you
would've been content"
- Gábor Terebess -

I was a little girl who took it on trust when my parents said: "You can draw very nicely, honey!"
Later I realized that it wasn't true, and began to be interested in photography.

5-6 years ago someone asked me why I had chosen photography. The answer was simple and naive: if aestethic, beauty exists in the world, why shouldn't I show it to those who don't have a chance to see it? I feel that one of my favourite quotations is suitable here: "The pleasure of serving tea is equal to the one of having it".

And there are pleanty of wonderful things in the world that I can (and I hope I'll be able to) keep showing them till the end of my life.

tovább / more

Nyíri Judit

Nem vagyok fotóművész. De mindig van nálam digitális fényképezőgép. Mindent lefotózok, ami megérinti a lelkemet. Aztán a képek közül kiválogatom azt a néhányat, amely másokat is érdekelhet... Nagy ritkán az is előfordul, hogy már a fotózás pillanatában tudom, hogy tökéletes lesz a kép. Ezek az élet megismételhetetlen, hibátlan pillanatai.

( biophoto: Fazakas Gyula )

I'm not a professional photographer. But I always carry a digital camera with me. I shoot everything that touches my soul. Then from the pile of pictures I select the few ones of which I think other people also may be interested in... Very rarely I feel immediately in the moment of capturing the photo that it's going to be perfect. These are the unrepeatable, faultless moments of life.

tovább / more

Klenyánszki Csilla

Szeretem ezt az elképzelt világot, mert megfoghatatlan, és így biztonságban érzem magam. A képek által falat vonhatok magam köré…

Csak az létezik, amit én látok.

I like this imaginary world, because it is incomprehensible, so I feel myself safe. By using pictures I can build up walls around myself...

What I can see exists only.

tovább / more