Kovács Krisztián

Szépjónapot kívánok, kedves három királyok! Legalább nektek legyen az. Engem szétzabál a kolera, a rohadás pusztítja a lelkem, megállt a szívem, színem sincs már, a testhőmérsékletem 21 fok, szobahőmérséklet. Na jó, válság van, csak 19. Jó, bevallom, elromlott a fűtés, csak 16. Mondjuk, ami színes, színes, de ami nem, az nem fekete-fehér. De szürke, az a fajta, ami, mint egy hidraulikus prés, nyomja az ember mellét, szorítja ki a szuszt a tüdőből, össze a szívet papírzsebkendőnyi puha galacsinná, áhh… Kurva kifejezőerő, bazmeg. Honnan van ennek ennyi? Kíméletlenek ezek a képek. Kíméletlenek. Büntetést érdemelne, aki csinálta őket. Hogy milyet, nem tudom, mert már bünteti magát is, persze velünk együtt, nehogy mi kimaradjunk a jó világból. Az ő jó világából. Ahol a stüszi vadász haptákban áll élete végéig, ki tudja, mióta áll már így, de most inkább hatvan és hetven közt van, háta mögött mintha fény is lenne a képen, de mi a franc van, a fényhez valahogy más asszociácók kötődnek a kommersz kis agyamban, hol vannak azok most? Világosnak látszik a kép, mégis sötét, még ez is. Miért? Hogy a többi milyen? Sötét hát, még sötétebb, azzal kezdtem, kolera, rohadalom, depresszió, szörnyetegrettenet, az a kis szöszi, még szexi is lehet a leejtett spagettipánttal szóval a nő azzal az izével a szájában, a nyelve kitépve, vagy egy farok bekapva-megnyúzva-leharapva, vagy a kettő közt bármi és közben engem néz, engem!, hogy belémfagy a vér, pedig én nem csináltam semmit, csak őt nézem, nem is, csak a képét, mégis én érzem bűnösnek magam. Mi van itt?

-elmoro-

Have a good day, dear three kings! At least you have one. I've been decayed by cholera, rot is destroying my spirit, my heart stopped, I am quite uncoloured, my body temperature is 21 degrees C... room temperature. Alright, there is a crisis, it's only 19 degrees. OK, I admit that also the heating is out of order, so it is only 16. Well, say, which is colourful that is colourful, but which isn't such that is not black and white. But it's grey. A sort, which, like a hydraulic ram, presses the chest, squeezes the breath out of the lungs, presses the heart to a soft paper-tissue-size pellet, ahhh... What a fucking expressive power! How could he have so much? Harsh pictures are these. Harsh ones. He, who created them, should be punished. I wonder what kind of punishment he deserves, since he already punishes himself, as well as us, lest we will be left out of this fun. Of his fun. Where the hunter stands at attention till his life will end, and who knows how long he has been standing this way, but now he is between 60 and 70, and also as if there was some light behind him in the picture, but what the hell is it... in my ordenary mind I have other associations to light, where are they now? Furthermore, the picture seems light, but it is still dark. Why? And what are the others like? Well, dark... or even darker, I started with cholera, decay, depression, terrible atrocity, that little blonde could be sexy with that slipped-off spaghetti-string, well, that woman with that sort of something in her mouth, which is her tongue torn out or a dick snapped-skinned-bitten off, or anything between these two, and she is watching me... me! the blood is running cold in me, although I haven't done anything, just was looking at her, yet, I feel myself guilty. What the hell is going here?!

- elmoro -

Translated by: Judit Nyíri

tovább / more