Kinga Britschgi

Az álmok. A tárgyak. Az emlékek.

Kalandorok és kalandok. Szenvedések és szenvedélyek.

A jelen es a múlt közötti áthatolhatatlan pillanat.

Az Egyesült Államok nyugati partvidékéhez közel, Idaho állam fõvárosában, Boise-ban élek már több, mint 10 éve. Jórészt kollázsfestőnek mondom magam, de ez egyrészt nem mond sokat, másrészt nem is igazán igaz. Leginkább valóban kollázs jellegű dolgokon dolgozom, de nagy szerelem a linómetszés, a művészkönyv és a számítógépes grafika is.

Nagyon lassan és kínlódva dolgozom. A kollázst sokszor gondolják (joggal) improvizációs formának, de számomra inkább soha véget nem érő, keserédes küzdelem, ha úgy tetszik: fájdalmasan gyönyörű intellektuális élet-kaland. Nagyon sok személyes referencia van a munkáimban, konkrét utalás konkrét érzésekre, konkrét helyekre, konkrét eseményekre, konkrét személyekre. Nem baj, ha ez nem nyilvánvaló.

Tízezer életemben százezer fölülettel érintkeztem, ezek lerongyolódtak, megkoptak az idő folyamán. Megszállottan próbálom újrateremteni a rétegeimet, egyiket a másik hátára hordva, hogy azután ugyanolyan szenvedéllyel próbáljak áthatolni rajtuk: látni és megérteni, mi van ott, lent, a hajófenéken.

Városi tűzfalak, idő-tépte falragaszok, életünk nyomorúságos freskói.

tovább/more

Dreams. Objects. Memories.

Adventures and adventurers. Pain and passion.

The wuthering moment between Past and Present.

I have been living in Boise, ID (USA) for more than ten years. If asked I would say I am a collagepainter, although it is neither correct nor informative. Nevertheless, I mostly create collages but I am also in love with lino-cuts, artist books and computer graphics as well.

I work extremely slowly and it is not very easy for me either. Collage is often thought to be an improvisational form and it might as well be true. However, for me, creating my pieces is always a never-ending bittersweet battle. A painful and wonderful life-andventure, if you like. There are several personal references in my work: concrete feelings, concrete places, concrete events and concrete persons appear all the time. They are not always obvious and that is ok.

I am fascinated by the surfaces I have touched in my thousand lives; they disintegrate over time. Layers and layers are built and scratched away to reveal what lies beneath.

Urban walls, forgotten billboards, miserable frescos of our lives.