Vachter János

kezdetben vala A Paradicsom. a gyönyör, a teljesség, az egység, a harmónia. és minden milliárd szilánkra töretett az ember kiűzetésével, a pillanattal, mikortól kezdve tudta, hogy meghal. azóta keresi a szilánkokat. de a hat milliárd ember hatmilliárdszor milliárdnyi szilánkot hordoz magában. és keres. van köztük, aki a szilánkokból világot akar össze rakni. paradicsomit. pokolit. földit. emberit, angyalit, sosemvoltat, seholnemleszt. és ennek lehetetlensége ad minden gyönyörűséget. mert a milliárdnyi belső szilánk miatt mást, és máshogy lát, mint a másik. másnak látja, amit találni vél, mint a másik, még ha ugyanazt találják is meg. legyen az hegy, folyó, ember, arc, kéz, test, állat, sejt, vagy mégoly határozottnak tűnő dolog, mint egy épület. minden sugárzik, érzéssé válik. ugyanazt nézzük, másnak látjuk. mert másként érezzük, mert mások a szilánkjaink. másnak látjuk ezeket itt, magukat a képeket is, ha a képeket nézzük, és másnak látjuk azt, ami a képen megjelenik, mint ő látta, mikor képpé emelte a pillanatot. yan is másik milliárd szilánkot hordoz, mint mi. minden eltér, minden elmozdul a helyéről. mégis összeáll valami. mégis élvezzük, amit mutat. még ha a saját szilánkjaink fénytörésében látjuk is, amit ő látott, érzett, és bár más az, amit mi látunk, megértjük. vagy nem, de érezzük. és hisszük, hogy azt, amit ő is érez. de ez nem is fontos. ezekben a szilánkokban is a gyönyör, a teljesség, az egység szilánkjait fedezzük fel. mindenki a maga paradicsomáét. és soha nem lesz újra egy, A Paradicsom, de milliárd szilánknyi paradicsom. ezek itt az ő szilánknyi Paradicsomának szilánkjai. gyönyörködjetek, élvezzétek! 

- elmoro -

in the beginning there was The Paradise. contentment, completeness, oneness, harmony. then everything was broken into billion chips with the expulsion of man, from the moment when he became aware that he would die. since then he is searching the chips. but six billion people bear six billion times billion chips in themselves. and they are searching. there are some among them who want to construct worlds of the chips. paradisiac ones. hellish ones. worldly ones. human ones, angelic ones, never-been ones, nowhere-existing ones. and the impossibility of this effort produces all the delights. since due to the billion inner chips, they realise different things and view them differently than other people. they see their finds different, even if they discover the same subject. even if it is a hill, a river, a human, a hand, a body, an animal, a cell, or a quite definite object such as a building. everything radiates and becomes an emotion. we are looking at the same subject but see it differently. because we apprehend it differently as we have different chips. we either view these pictures itself or the contents of the pictures distinct from those ones that he noticed when he created the picture at a particular moment. yan also carries billion of chips distinct from ours. everything is different, everything is moving away from its place. yet, something is compiled. yet, we enjoy his presentation. even if we view the subjects, he saw or felt, in the refraction of our own chips, and even if we view them differently, we can apprehend them. or we can't, but we feel. and believe that our experience is equivalent to his emotions. but eventually this is not important. in these chips we also discover the chips of bliss, completeness, oneness. every people is of their own paradise. and though it never will be complete again, The Paradise, but still a billion crumbs of paradise exists. these here are the chips of his crumb of Paradise. let's be delighted and contented!

- elmoro -

Translated by: Judit Nyíri

Biophoto: Márk Martinkó 

tovább / more